Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
hatan. Szeretteim fényképei mindig velem voltak, ők adtak erőt, hogy sorsomat el tudjam viselni. Ahol senki nem láthatta, ott esténként elő-elővettem, megcsókolva őket kívántam nekik jó éjszakát. A „hipiselés” (motozás) és a „vamzerok” (besúgók) miatt csak titokban tehettem, mindig találtam a fényképeknek rejtekhelyét, így ma is megvannak! Kistarcsán a társadalom minden rétege képviselve volt. A gyepmestertől a pártfőiskolásig! Volt olyan parasztember, akit azért hoztak ide, mert el tudta énekelni a Szózatot, a másikat azért, mert elszavalta a „Talpra magyar”-t. Igaz, hogy őket a túlkapásokat látván haza is engedték. Minket értelmiségieket elválasztottak tőlük, külön kezeltek bennünket, „mint tudatos ellenforradalmárokat”, hogy eszméinkkel meg ne fertőzzük őket. Gyakori volt a „hipiselés”, ilyenkor ki kellett mennünk, mindent széttúrtak, ezután időre körletrendet kellett csinálnunk. Ha nem tetszett nekik, kezdődött minden elölről. Idővel megtudtuk azt is, kik a besúgók, a „vamzerok”, tudtuk, hogy mi a teendőnk! Két pap bajtársam között feküdtem. Kormos Ottó plébános és Mester Imre káplán között. Több közismert emberrel voltam együtt Kistarcsán. Néhányan még ma is élnek. (Király Ferenc, Kis Dénes, Csurka István, Kovács Ferenc, Szalmásy István, Mezei Ferenc stb.) A napi tízperces kötelező séta után a négy fal között tengődtünk. Ezt nehéz volt elviselnünk. Jelentkeztünk munkára, de mi értelmiségiek nem kellettünk. Irigyeltük azokat, akiket Tökölre vittek munkára. Bár a rabság sehol sem szabadság! Sokan közülünk már nem bírták a bezártságot, „bepörögtek”, „becsavarodtak”. (Volt aki egész nap a szobában csak fel-alá sétált.) Támadt egy jó ötlete valakinek, hogy lekössük magunkat, elkezdtünk dalolni a smasszerok „örömére”. Érdekes és hasznos előadásokat tartott mindenki, a saját szakterületéről. Én a fitoncidokról - az ún. élet-meghosszabbító anyagokról, amikből a fokhagymában sok van - tartottam előadást olyan sikerrel, hogy ezután kevés olyan csomag jött, amelyikben nem volt egy-két fej fokhagyma. Ezek a tudományos előadások mindnyájunk számára, minden téren nagyon hasznosak voltak. Havonta 5 kg-os csomagot kaphattunk, ami élelmiszert és tiszta fehérneműt tartalmazhatott csak („hipiselve”), és havi egy „beszélő” volt. A havi „beszélők” némi örömet jelentettek számomra. Ritkán láthattam szeretett feleségemet, beszélhettem vele a dróton keresztül a nagy hangzavarban. A hírhedt „A” épületben, ahol a kihallgatások folytak, ahová mindig hívtak valakit, semmi jó nem várt ránk. Én kértem, hogy állítsanak bíróság elé, de hiába. A koholt vádakból álló végzést, amely alapján internáltak, azt is csak akkor láthattam, amikor Kis- tarcsáról elbocsátottak! A kihallgatáson mint értelmiségit mindig azzal vádoltak, hogy „tudatos ellenforradalmár” vagyok. - „A nép haragja miatt vagyunk mi itt.” Azt feleltem erre: „Engedjenek a nép közé. Én nem félek a nép haragjától.” Minden hiábavaló volt. Ezután bement a feleségem a Legfőbb Ügyészségre, 451
