Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

ahol a következőket mondták: Asszonyom! A férje ellen tíz vádpont volt, egy van még, amit ki kell vizsgálnunk. - Mi az? - kérdezte a feleségem. - Az igazgatóját öngyilkosságba kergette - hangzott a válasz. Érdekes, hogy ez a koholt vádpontok között a végzésben nem szerepelt. Ez alapján akár ki is végezhettek volna! Otthon a feleségem ezt elmondta, ezért anyám és keresztapám elutaztak Bajára, Kincses Ferenc volt igazgatómhoz. Elmondták jövetelük célját. Volt igazgatóm írásba adta, hogy „Pápa Jánosnak semmi köze nem volt az öngyilkosságomhoz.” Ezt az igazolást feleségem felvitte a Legfőbb Ügyészségre. A koholt vádak sorra megdőltek, így egy hét múlva hazaengedtek. Amikor többed magammal átvettük az „Elbocsátó” papírunkat, az is elhangzott, hogy „Önök REF-et9 nem kaptak”. Ez olyan hihetetlennek tűnt a történtek után, hogy a szabaduló papírral a kezemben egyenesen elindultam a kijárat felé. Kint jutott csak eszembe, hogy a személyi holmimat elfelejtettem átvenni. - Nem mentem már vissza. Mit számít az? Szabad voltam újra!

Pénzem nem volt. így aztán jegy nélkül a HÉV-en, a villamoson és haza a vonaton utazgattam; lépten-nyomon találkoztam az emberek együttérzésével és segíteni akarásával. Éjszaka értem haza. A családommal való találkozásomat szavakkal leírni lehetetlen! Sajnos ez már Szentán történt, mert a családomat a csurgói lakásunkból kiüldözte egy Cseh Jenő nevű moszkovita bitang.

Az „Elbocsátóval” ezután jelentkeztem a Csurgói Rendőrkapitányságon. Itt új arcokkal találkoztam. Később megtudtam, hogy a csurgói apparátust Marcaliba, az ottanit pedig Csurgóra helyezték át, lajstrommal a kezükben, hogy a megtorlást végrehajtsák. Telt-múlt az idő, majd beidéztek a rendőrségre. Egy Kaposvárról jött „nevelőtiszt” fogadott. Vele szemben leültetett és kinyitotta a dossziéját, majd így szólt: „Ön abban az iskolában taníthat, amelyikben akar, csak időnként, amikor mi kérjük, információt fog nekünk adni a kartársairól.” Amikor én ezt felháborodva visszautasítottam, összecsapta a dossziéját és azt mondta: „Ön politikailag nem nevelhető.” Akkor még nem tudtam a III/III-as ügyosztályról! „Kállai elvtárs” országos szintű kategorizálása (I—II—III.) alapján én Somogy megyében név szerint huszadmagammal a III. csoportba kerültem - „aki tudatosan ellenforradalmár, vagy annyira kompromittált lett, hogy átnevelé- se felesleges, vagy nagyon vitatható értékű lehetne s a pályán való megmaradásuk sem kívánatos”. A húsz nevelő közül 16-an internálva voltunk, távollétemben az illetményemet megvonták (letiltották), állásomból elbocsátottak. Internálásom után, amikor hazajöttem, benyújtottam a fellebbezésemet az egyeztető bizottságnak. Elutasították.

9 Rendőrhatósági felügyelet alá helyezés.

452