Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

A Kaposvári Megyei Bíróságon, a Mikes István vezette tanács fejenként két és félév kényszermunkára, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélt bennünket.3 Szigorúan zárt tárgyalást tartottak, a hivatásos bírón, a két ülnökön, a védőn, az ÁVH-s tiszteken és a tanúkon kívül csak apáink lehettek jelen. Tanúként jelen volt Merő Béla gimnáziumigazgató, (aki vehemensebben vádolt az ügyésznél), és a DISZ titkár Mecseki László Az ülnököknek fogalmuk se volt a jogról és mégis az ő részvételükkel született meg a döntés. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottunk be a Legfelsőbb Bírósághoz. Az ügyész súlyosbítást, az ügyvéd a büntetés enyhítését kérte. Azt azért meg kell jegyezni, hogy dupla nullás, politikai jellegű ügyekben abban az időben csak bizonyos ügyvédek járhattak el. De az ő tevékenységük se jelentett igazi védelmet, minden a bírón és a hatalom akaratán múlott. A tárgyalást megelőzően védőnk felkeresett a börtönben: „Fiam, miért tetted, biztosan megbántad, amit tettél?” - mondta. Erre én keményen csak annyit vágtam oda neki: „meggyőződésből”. Ezen az egy alkalmon kívül semmilyen kapcsolatunk nem volt vele. A másodfokú tárgyalást augusztusban tartották. A Legfelsőbb Bíróság végzése a fellebbezéseket elutasította. A budapesti Gyűjtőfogház és a Markó utcai börtön után helyeztek minket Sátoraljaújhelyre, az országos börtönbe.

1956 tavaszán már bizonyos változások kezdődtek meg az országban. A majdan forradalomba torkolló változások előzményei voltak ezek. Az emberek kezdtek szabadabban gondolkodni és beszélni, a kormány is úgy látta valaminek történnie kell, mert nem lehet tovább ezt a feszült állapot állapotot fenntartani. Én áprilisban kerültem szabadlábra kegyelmi kérvénnyel, ezzel egyidejűleg rendőri felügyelet alá helyeztek. Minden vasárnap az igali rendőrőrsön kellett jelentkeznem. A falut nem hagyhattam el és este nyolc óra után az utcán, illetve nyilvános helyeken nem tartózkodhattam. Ezt csak július folyamán oldották fel. (Mivel ki nem töltött büntetésemet nem törölték el, csak próbaidőre felfüggesztették, ezért 1956. november negyediké után a forradalmi eseményekben való részvételem miatt megérkezett a sátoraljaújhelyi börtönből a „behívó”, melyben felszólítottak, hogy a börtönbüntetésem hátralévő részének letöltését kezdjem meg.)

Édesapám látta, hogy kallódom, hogy sehova nem mehetek - én akkoriban lent dolgoztam a vajgyárban -, és ő is akarta, hogy tanuljak. Felment az Oktatásügyi Minisztériumba és elintézte, hogy visszavegyenek a középiskolába. Választhattam Kaposvár és Csurgó között. Kaposvárra nem akartam visszamen3 Az 1951-ben hatályba lépett büntetőtörvénykönyv, valamint a fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos, 1951-ben kibocsátott törvényerejű rendelet nem tartalmazta a kényszermunkát, mint büntetési kategóriát. Viszont ki sem zárta, így különösen a politikai vádak címén néhány évre elítéltek tízezreit kényszerítették munkavégzésre.

431