Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

- Amíg én itt vagyok, te itt nem kapsz nemhogy munkaruhát, de egy szelet kenyeret se. - Kérdeztem, hogy miért, erre azt kérdezte, hogy nem emlékszel rám? Akkor kezdtem valamit kapiskálni. Nagykanizsán jártam én sokszor ellenőrizni, találkoztam vele s akkor derült ki számomra, hogy a nagykanizsai határőrkerület parancsnoka volt. Közölte, hogy elmehetsz, nem kapsz munkát. Én meg kezdtem arra hivatkozni, hogy az Alkotmány szerint jogom van a munkához, erre azt mondta, hogy fasisztákra nem vonatkozik az Alkotmány.

Tehát nem tudtam elhelyezkedni sehova, visszamentem a rendőrségre, hogy akkor mehetek vissza Márianosztrára, mert nem vesznek föl sehova. Végül is az akkor épülő erőműnél figuránsnak vettek fel, 40 forintért naponta. így kezdődött az új életem. Kitanultam a villanyszerelő szakmát, mestervizsgát tettem, és mint maszek dolgoztam, legalább nem piszkáltak örökké. Észrevettem különben, hogy mindig volt rám állított ember. Amikor a komlói építőknél tanultam ki a szakmát, ott a személyzeti osztály vezetője bevallotta, hogy elment egyszer Kaposvárra s megérdeklődte felőlem a dolgokat. Megjegyezte, hogy nem volt éppen szép dolog, amit maga csinált. Megkérdeztem tőle, hogy csináltam-e valami rosz- szat, hiszen egy embert sem bántottam. Azt felelte, hogy de azért letartóztatták a vezetőket; - és örökké felemlegették a kivégzési listát. A börtönben hallottam először erről a vádról, de tudomásom szerint nem volt semmilyen kivégzési lista. Száraz Pali - akivel együtt jártam katonai akadémiára s viszonylag jó viszonyban voltam vele - egyszer megkérdezte tőlem még a forradalmi események idején, hogy mégis mi lesz a sorsa. Én erre azt mondtam: - Egy dolog holtbiztos, ennek a zavaros helyzetnek egyszer mindenképpen vége lesz, helyreáll a rend, titeket átadlak az ügyészségnek, az meg fogja vizsgálni, hogy ártatlanok vagytok-e vagy bűnösek, s ha bűnösek, akkor elítélnek, ha nem, akkor szabadon lesztek engedve.

Még egy érdekességről. Még a tárgyaláson sem mondtam el, hogy amikor a laktanya előtt lezajlott a tüntetés, és elvitték őket a másik laktanyába, akkor ők is kijöttek az erkélyre, a Pali addig sündörgött, amíg mellém került s odasúgta nekem — még mielőtt válaszoltam volna a tüntetőknek -, hogy ne vicceljek ám vele, nekem tudnom kell, hogy ő „Jutásit” végzett,8 s hogy igazából nem ennek a rendszernek a híve. Azt válaszoltam neki, hogy majd a bíróságon ezt is elmondod, ha akarod, rám nem tartozik, hogy te „Jutásit” végeztél.

1988. január Tjén mentem nyugdíjba, azóta itthon elvagyok. De most, 1991. január 20-án agyvérzést kaptam, most kezdek lábadozni. A beszédem sem normális még, most kezd javulgatni, a kezem-lábam alig tudom mozgatni.

8 A Veszprém határában, Jutaspusztán létesített tiszthelyettes-képző az akkori honvédség egyik legismertebb intézménye volt.

428