Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
Varjú László volt csurgói diák visszaemlékezése a Csurgó községi forradalmi eseményekre és az emigrációs évekre Anyai ágon ősi igali katolikus paraszt családból származom.1 Az itteni plébánia anyakönyvei alapján a XVIII. századig visszamenőleg sikerült felkutatni az őseimet. Az apai felmenők - a Varjúk — Erdélyben éltek és az anyai ágtól eltérően reformátusok voltak. Dédapám huszár őrmester volt, aki a szolgálat révén került a mai Magyar- ország területére. Miután obsitot kapott itt Somogybán, a Zselicben telepedett le. Nagyapám, aki már Bányán2 született, a cselédsorból felküzdve magát majorgazda lett, ami egy uradalom esetében a gazdatiszt után következő tisztség volt. Dolgozott a piaristák mernyei uradalmában is. Az első világháborúban népfelkelőként vett részt. Katonai szolgálati idejének kitöltése után, mint kiszolgált katona negyvenkét évesen önként jelentkezett a hadseregbe. A keleti fronton, a gorlicei áttörésénél elvesztette bal kezét. Kiváló magyar volt! Apám nem akart kétkezi munkás lenni, olyan értelemben, hogy nem akart a földeken dolgozni és mivel más lehetőség abban az időben nem volt, fiatalon, tizenhét évesen, a húszas évek végén elment katonának. A katonai szolgálat alatt határőr volt, majd leszerelését követően járásbírósági szolgának nevezték ki a Veszprémi Törvényszéknél, a későbbi hivatalsegédeket nevezték abban az időben így. 1942-ben kikerült az orosz frontra, ahol az urivi hídfőállásnál történt áttörésnél, miután egységük tisztjei elestek, a csapat élére állva továbbharcolt, megakadályozva ezzel az oroszok akadály nélküli előretörését azon a ponton. Ötször sebesült, gránátszilánktól bal szemét elvesztette, hadirokkantként szerelték le. Helytállásáért 1943-ban a Magyar Nagyezüst Vitézségi Eremmel tüntették ki 1 A visszaemlékezést rögzítette magnetofonon, és leírta Gyenesi József 2002-ben. Az eredeti szöveget szerkesztett változatban közöljük. 2 Bánya ma Bárdudvarnok község része. 429
