Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

A rehabilitált középparasztok terhén azonban jelenleg is nagyon komoly összegű adóhátralékok állnak fenn. Közülük nagyon sok olyan rossz gazdasági körülmények között van, hogy képtelen adójának rendezése mellett gazdaságát is fejleszteni. Sőt egyesek a legszükségesebb eszközökkel sem rendelkeznek. Köztudomású ugyanis, hogy a korábbi időben nem csupán az amúgy is magas összegű adó- és beadási terhekkel voltak a kulákként kezelt középparasztok megterhelve, hanem különböző bűntettek és kihágások miatt, nem egyszer alaptalanul súlyos pénzbüntetésekkel lettek sújtva, s amíg volt náluk mit lefoglalni, addig be is lettek hajtva a kiszabott büntetések.

Az elmúlt évek során a korlátozás politikájának likvidálásba való átcsapása következtében, a most rehabilitált középparasztok nagy részétől le lett transzferálva az állatállomány, egyes esetekben még az igásjószág is, valamint a gazdasági felszerelés.

Megítélésem szerint ezeknél a gazdáknál szükség volna nagyobb mérvű adóhátralék elengedésére, ugyanis a terhükön fennálló összegeket, melyek nem egy esetben 50-60000 Ft-ot tesznek ki, kifizetni amúgy is képtelenek. Amíg e tekintetben intézkedés nem történik, addig ezek az emberek nem érzik, hogy elégtételt kaptak.

A mentesített középparasztok terhén fennálló adóhátralék megközelítőleg kitesz 5 millió Ft-ot.

A rehabilitálással kapcsolatban a hangulat egyrészt járásonként, másrészt társadalmi rétegenként változott. A középparasztság szinte teljes egészében egyetértett a rehabilitálással, sőt egyes helyeken volt kizsákmányoló rehabilitálására is tettek javaslatot a tanácsülésen. Ez abból fakadt, hogy a kulákok és középparasztok között állanak fent elsősorban rokoni kapcsolatok, összefonódások.

A szegényparasztság és termelőszövetkezeti parasztság már nem ilyen egységes a mentesített egyénekkel szembeni magatartás tekintetében. A termelőszövetkezeti parasztság részéről ez azzal magyarázható, hogy sok rehabilitált egyén házát és gazdasági épületeit vagy ingóságait a tsz kapta meg. A volt tulajdonosok most igényt jelentenek be volt tulajdonukra és a tsz-ek tagságának egy része ezzel egyetért, más része viszont hallani sem akar arról, hogy nevezettek a tsz kárára legyenek kártalanítva. E tekintetben a lakásprobléma a legsúlyosabb. Ugyanis a kulákká nyilvánítás idején a legtöbb egyént kiköltöztették házából s azt vagy valamilyen állami szerv, vagy a tsz foglalta el. A házak egy része államosítva lett, más része ma is az illető tulajdonában van, de abba nem költözhet be, se bért nem kap érte. így aztán egyes helyeken nap mint nap ismétlődnek e problémák körül a viták.

41