Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

A munkaegység értéke ebben az évben 33 Ft lett. Ez azonban bizonyos mértékig látszateredmény. A Búzakalász 1955-ös eredménye ugyanis növénytermelésből 91, állattenyésztésből 164 ezer Ft, egyéb bevétel 140 ezer Ft. Az egyéb bevétel túlnyomó részét az adta, hogy az 1953 őszén kilépetteket megterhelték a tsz akkori adósságának arányos részével. Ezt az adósságot rajtuk 1955-ig senki nem követelte. A múlt évben azonban az állam a tsz számláján ezt az összeget jóváírta s a kilépettektől az adóval és beszolgáltatással együtt ezt is kérte. A tsz a jóváírt összeggel pedig nem adósságait törlesztette, hanem növelte vele osztalékalapját.

Mindezt azért, mert a múlt év tavaszán, de különösen nyáron újra megindult a tsz-ek nagy iramú felfejlesztése, mire a Búzakalász tagsága kiadta a jelszót: „Mindent szétosztani!” Ezt aztán sikerrel végrehajtották. Előleget vettek fel például alig megszületett malackák hizlalására. A malacok megdöglöttek, csököttek lettek, de az előleget már rég kiosztották a tagok között. Ugyanekkor a szénát egyéniekkel kaszáltatták le részibe, Hedrehelynek igen gazdag rétjei vannak, de senki nem ellenőrizte, hogy a környékbeli részesek mennyit is visznek hát haza. Tavasszal pedig pénzért vett takarmánnyal kellett etetni a jószágot.

12. A kilépettek 1954-ben a kapott gyenge földekről alig takarítottak be valamit, de 1955-ben már remény volt arra, hogy talpra állnak. Jó közepes termésük volt s akadt például, aki „csíros” burgonya után dohányt termelt s nagy jövedelmet ért el.

Tavasszal újra megjelent a faluban S. transzfer-brigádja. Maga S. egy ideig állítólag börtönben ült, mert a lefoglalt tárgyak egy részét a maga hasznára értékesítette. Ez korántsem lett volna egyedülálló: a környéken, aki a végrehajtókkal jóban volt, könnyen szerezhetett értékes dolgokat, fillérekért. Hedrehely egyik tanácselnöke nyílt utcán emelt le a szekérről egy bődön, kulákoknál lefoglalt zsírt s beszólt a feleségének, hogy jöjjön érte. S. azonban a tág korlátokon is túlment.

Amíg a gazdáknak volt pénzük, elég volt kidoboltatni, hogyha nem fizetnek, jön a Solymosi-brigád. Amikor pedig S. saját személyében újra megjelent, a visszaélések ott folytatódtak, ahol 1953-ban abbamaradtak.

A begyűjtési szervek terveiket csak igen nehezen tudták teljesíteni. Nekik azonban mindegy, hogy a hátralékos kifizeti-e kötelezettségét vagy belép a tsz-be, mert ha nem fizet, de belép, adósságát felfüggesztik, ennek megfelelően csökken a terv, nő az elért százalék. így hát a transzferálok „Van-e nyilatkozat?” felkiáltással állítottak be minden udvarba, s csak nemleges válasz esetén kezdték keresgélni, mennyi is a tartozás és mit lehetne annak fejében lefoglalni. Közben persze igyekeztek meggyőzni a gazdát, hogy „okosabb lesz, papa, ha belép!”

13. Az elmúlt évben az 1955-ben kilépettektől egyszerre követelték az 1955. évi, az 1954-ről elmaradt és sokak szerint még az 1953-as adót és beszolgáltatást is, amikor a földjük a közösben volt, a tsz-nek termett. S kérték a szövetkezetből

35