Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei
kihozott adósságot is. „Azt láttuk, hogy nem éri meg a föld” - mondta az egyik gazda. „Bírtuk volna mi a terheket, de nem lehet úgy termelni, hogy örökké zaklatják az embert. Kifizettük volna még az 1955-ös adót is, ha kivetik, de csak láttuk, hogy a tsz-ben semmi munkával is el lehet lenni, nem zaklatódnak, amikor munkára parancsolják az embert, ha megy, ha nem, hát itthon tesz-vesz, így aztán visszaléptünk.” A kivetések jogosságát ismét lehetetlen lett ellenőrizni. Z. 12 holdas gazda mesélte, hogy 1955 augusztusában S. 3500 Ft-ot követelt rajta, már jöttek be a szekerek, meg a cigány segítők az udvarára, amikor az S. kíséretében lévő adóügyi ember - Z. szerencséjére volt osztálytársa és barátja - kiderítette, hogy nincs Z-nek tartozása. A visszaélések folytatódtak. J. 15 holdas gazda felesége, aki beszélgetésünk során háromszor fakadt sírva, elmondta, hogy 1955. április 4-én, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján a Solymosi-brigád elvitte - sok más egyébbel - katonafiúk otthon maradt, saját keresetéből vásárolt kerékpárját. Hogy a foglalás jogos volt-e, nem tudom. De az mindenképpen szabálytalan volt, hogy a kerékpárt a tanácsházánál még aznap eladták egy visnyei rendőrnek, és J-ék még ma sem tudnak róla, hogy ezt a nevetségesen csekély összeget elszámolták volna tartozásuk törlesztéseként. J-éknek két fiúk volt, az egyik fogságban halt meg, a másik még katona. Múlt év októberéig bírták, akkor újra beléptek a tsz-be. K. 10 holdas gazdától, aki szintén volt már tsz-tag, augusztus 15-én hajtottak el 3 marhát, 2 anyadisznót, lefoglalták szénáját, gabonáját. Növendékmalacai is voltak. „Ezekért két év múlva eljövünk.” - mondta S. „Ha pusztulni kell nekik, jobb ma mint holnap.” - mondta K., mire S. megfenyegette, hogy ezért a szaváért elviteti. K. aznap éjjel fél egykor aláírta a belépési nyilatkozatot. S.-ben egyébként az egyik gazda felismerte Horthy-hadseregbeli századparancsnokát, s bár ennek igazságát S. tagadta, néhány nap múlva már azt mondta: „Igen, akkor is katona voltam, most is katona vagyok”. El lehet képzelni, hogy S. azt hiszi, ő a szocializmus építésének katonája? 14. Hedrehely lakossága 1949-ben 1336 lélek volt, ma kb. 1050. Több mint 250-en kiköltöztek a faluból, melyben a legutóbbi években többen haltak meg, mint amennyien születtek. Bár az egyke visszaszorulóban van, a születéskorlátozás tovább folytatódik, sőt terjed. Dr. N. körzeti orvos elmondotta, hogy ma is végez valaki tiltott magzatelhajtásokat s az asszonyok gyakran jelentkeznek nála a beavatkozást jelző vérzésekkel. Neki a nyomozás nem feladata s aligha tehet valamit a sarlatán ellen. Szerencse, hogy az illető ügyesen dolgozik, súlyosabb következmények nem léptek fel keze nyomán. De nincsen rá biztosíték, hogy a református temetőben lévő, váratlanul maghalt 18-25 éves asszonyok sírja mellé újak nem kerülnek. 36
