Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

rá keretük, túlórával fizethetik a többletmunkát. A tsz sürgős munkák esetén a munkanap megnyújtását, a tagság maximális foglalkoztatását szervezheti meg - ha tudja. (Katonaság, vagy társadalmi munkások segítségének igénybevételét aligha tarthatjuk egészséges jelenségnek.)

A fenti megállapítás maximálisan gépesített tsz-re is érvényes, és fokozottan igaz Hedrehelyen, ahol a gépesítésnek igen komoly akadályai vannak. A határ jó része dombos, gyakori a vízmosás, erdőfolt. Az agyagos talajban gyalog is ritkán lehet dolgozni, hiszen ha egyik délután esik, másnap sár van, harmadnap lehet kapálni, negyednap már cserepesen száraz a föld. Medárd idején - például az idén — ebbe bele lehet bolondulni. A traktor pedig a lágy földben több kárt tesz, mint hasznot.

„Bottal nem lehet a kutyát nyúl után verni” - ez a közmondás ezer változatban felhangzik Somogybán, ha a helytelen módszerekkel szervezett tsz-ek munkafegyelméről van szó. Húsz órát csak az hajlandó dolgozni naponta, aki bízik a munka értelmében, eredményében. A hedrehelyi tsz-tagok nem bíztak. Vezetőségük B. befolyása, sőt terrorja alatt állt, de sem B., sem ők nem értettek a nagyüzemi gazdálkodáshoz. A jó gazdákat megbízhatatlannak tartották, nem engedték szóhoz jutni.

A munkaegység értéke 1953 őszén 11,51 Ft lett, a Búzakalász kapott 90000 Ft megsegítést az államtól, így a bennmaradok végül 17,30-at kaptak. A tagok fele kilépett ’53 őszén, ’54-ben 807 holdon 108 tag gazdálkodott a Búzakalászban. A bennmaradok egy része is csak azért tartott ki, mert jött ugyan a kormányprogram, de B., a tanácstitkár maradt. Öt pedig már ismerték.

11. A kilépések során a földek szétmérése csak 1953 decemberében történt meg. Sokan meg nem kapált kukorica- vagy napraforgóföldet kaptak, embermagasságú gazzal, mások évek óta szántatlan parlagot. „Értik magok, hogy kell a földet jóvá tenni” - legyintett a tanácstitkár, s ebben kivételesen igaza volt. A férfiak közül többen Komlóra mentek dolgozni, otthon mégis haladt a munka, kihordták a trágyát, vetettek, igyekeztek összeszedni magukat. Ritka eset volt azonban, hogy két éven át ugyanazt a földet művelhették volna. Előfordult, hogy egy gazda tagosításkor a saját földjét kapta volna újra, mire B. tanácstitkár csak azért is máshol méretett neki.

Mindennek ellenére úgy látszott, hogy a falu gazdasági élete lassan újra fejlődésnek indul. A Búzakalászban például 1953-ban 1640 holdat 31700 munkaegység felhasználásával műveltek meg, ’54-ben 807 holdra felhasználtak 21250, 21 forintot érő munkaegységet. ’55-re a földterület nőtt, a tagok száma csökkent. 87 tag 837 holdat 20380 munkaegységgel dolgozott meg. Ez volt az első év, amikor a Búzakalász be tudta takarítani kukoricáját, 16 mázsás átlagot érve el holdanként. Búzából 9,5 q, rozsból 7,8 q, zabból 8,8 és 8,5 q termett.

34