A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

megmozdulást a legmerevebben ítélték el, melynek, ha a rábeszélés nem használ, legjobb gyógyszere a csendőrszurony, a hatósági terror és a katonaság.

Tökéletesen osztotta ezt a felfogást a hatóság is. Mihelyt kiderült, hogy a mozgalom nem szerelhető le szép szerével, Svastics főszolgabíró habozás nélkül kérte a fegyveres erő bevetését. Az alispán megkeresésére még június 8-án kirendelték a kaposvári 44. gyalogezred 10. és 11. századát,140 majd a következő nap különvonat hozta a báró Wimpen Ferenc kapitány vezetésével a székes- fehérvári 12. ulánus ezred egyik századát. A járás területére vonták össze a vármegyében szolgáló csendőrség jelentős részét, s Lengyeltótiba tette át székhelyét több csendőr kíséretében Polszter Kálmán kaposvári csendőrfőhadnagy is.141 Miután még ez az erő sem bizonyult elegendőnek, kivezényelték a 44-esek 13. századát is.142 Kiszállt a járásba Kulin Sándor, a megye királyi ügyésze,143 a mozgalom gyújtópontját, Hácsot és Túr községet katonaság szállta meg, majd az ismertetett erőkkel megindult a mozgalom módszeres felmorzsolása, aminek leírása már hadtörténészi feladatok közé tartozik. Megkezdődtek a tömeges letartóztatások, a főbb vezetők, mintegy 50 szegényparaszt felett a lengyeltóti járásbíróság mondott rövid úton ítéletet.144 Az így alkalmazott túlerővel és erőszakkal szemben lassan megtorpant a mozgalom, június 14-re a szervezkedés fellegvára, Hács is kapitulált, mint a korabeli sajtó lakonikus tömörséggel jelentette: „Hácstelepen, ahol a kaposvári 44. gyalogezred 13. százada állomásozik, a nyugalom teljesen helyreállt, és a munkát a sztrájkolok megkezdték.”143 A nagy energiák, melyek június elején a mozgalmat kirobbantották, ezzel valóban kisültek, de ez még korántsem jelentette azt, mintha a tűzhányó teljességgel kialudt volna. Kisebb földlökések még ezután is voltak. Mint a korabeli sajtó június 16-i jelentésében olvashatjuk, a mezőgazdasági munkások Mogyoróvölgy- és Galambos-pusztán is megtagadták a munkát,146 és mint a járás fő- szolgabírájának jelentéséből értesülünk, „mezőgazdasági munkásmozgalmak” „augusztus hó végéig állandóan voltak.”14'

Mialatt a lengyeltóti járásban veszített erejéből és lassan valóban csendesedni kezdett a mozgalom, másutt jutottak forrpontra a dolgok. Lengyeltótiban és környékén még javában állt a „bál”, amikor június 6-án az igali járáshoz tartozó Lapa-pusztán tagadták meg az aratók a mesterséges takarmányok letakarí- tását. Mint a források egyértelműen értesítenek, a sztrájkoló munkások nem állottak egymaguk, a munkabeszüntetés idején napi 4 korona segélyt kaptak a „szocialisták”-tól.148 Hogy közelebbről kik is voltak ezek a „szocialisták”, annak ez idő szerint nem tudtunk nyomára bukkanni.

Rövidesen fenyegető jelenségekről érkeztek hírek a kaposvári járás területéről is. Június 8-án arról tett jelentést a nagyberki körjegyző, hogy túl nagy robot miatt tíz kaposkeresztúri arató szerződése felbontását kérte.1'1 Június 13-i jelentésében pedig már arról számolt be, hogy a cséplőmunkások azért nem kötnek szerződsét, mert az járja köztük, hogy két nap múlva „úgyis sztrájk lesz.”150 Ugyanakkor hírek röppentek fel, hogy állítólag agitátorok járják a vidéket.131 Nem sokkal ezután arról érkezett jelentés, hogy Márffy Béla hencsei birtokos cselédei összebeszéltek, hogy béremelést kérnek, és amennyiben követelésük teljesítetlen marad, sztrájkot kezdenek.132 Június 16-án a nyíres-pusztai aratók már meg is tagadták rövid időre a munkát.133

Június 18-án és 19-én kitört végül a napok óta lappangó sztrájk. Előbb június 18-án Márffy Béla hencsei és felsőtapazdi gazdaságának cselédei,1'4 majd

2x2