A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

a következő nap a Mezőgazdasági Iparrészvénytársaság kaposfői bérgazdaságában,150 Újfalu-pusztán156 és Nagyberkiben107 léptek a cselédek, illetőleg a mezei munkások sztrájkba. Ezekkel csaknem egyidőben az igali járásban Löwensohn Gyula somodori nagybérlő aratói tették le a kaszát.158

Ugyanekkor a tabi járásban is kigyúltak az első tüzek, a mezőgazdasági munkások Kötésén és Szóládon mondták ki a sztrájkot. A korabeli sajtó nem kevéssé gúnyoros közlése szerint, itt június 18-án éjjel egy Stikke József nevű hácsi agitátor szervezte meg az aratókat és tüzelte őket a mozgalomra.159

A helyi sajtó egyébként - híven önmagához - az újabb sztrájkhullámra a szolgabírói terror magasztalásával és a régi szép idők visszasírásával reagált. „Bizony, leghelyesebb volna úgy tenni - írta félreérthetetlen tendenciával a Somogyi Hírlap burzsoá zsoldban álló cikkírója -, mint Jankovich László gr. nyu- galmazot zalai főispán tette lengyeltóti főszolgabíró korában, hogy mindazokat a vándorlegényeket, akik 15 napnál tovább csavarogtak munka nélkül, lezáratta, s vagy kötött útlevéllel bocsátotta őket útnak, vagy eltoloncoltatta e renyhe népet.”160

A sztrájk Kaposvár jómódú polgársága körében is izgalmakat támasztott, s a történtekért teljes egészében a hatóságok nyakába vágták a felelősséget. Igen tanulságos ebből a szempontból a „Polgármester úr, rendőrkapitány úr! - Hangok a polgárság köréből —” c. cikk, melyet érdemes ezért kissé bővebben is idéznünk.

„Talán 4-5 évvel ezelőtt - olvashatjuk a cikkben - vármegyénk még teljesen immunis volt a szocializmustól. Itt benn Kaposváron május i-ét négy évvel ezelőtt 10-15 suhanc ünnepelte csak azért, hogy feltűnjék. A vármegyében kint pedig egyedül Szigetvárott voltak időnkint szocialista zavargások, amelyeket azonban a Pécsről kiszorított, s Szigetvárra lerándult munkások rendeztek.” „ . . . Azután nagyot fordult a világ. Kaposvár valóságos központja lett a vándor apostoloknak, s íme, ma az egész vármegyében forrong a legbékésebb nép, a mezei munkások, sőt az uradalmi éves cselédek is.”

„Hogy történhetett mindez?” „Egyik fő oknak tartjuk pedig - különösen nálunk - Kaposváron hatóságaink magatartását”. „Mikor hozzánk az első szocialista vigécek (értsd: agitátorok - K. S.) ellátogattak, rendőrségünk nemcsak semmit sem tett megrendszabályozásukra, de csaknem reklámot csinált nekik. Az volt a jelszó: ,Hadd beszéljék ki magukat!’ Nos azután ki is beszélték . . ,”161

Minden teketória nélkül tették ezalatt a maguk dolgát a hatóságok. Váltott lovakkal szálltak ki a „veszélyeztetett” helyekre a főszolgabírák, s személyes megjelenésük a legtöbb helyen megtette a maga hatását; a cselédek fogcsikorgatva ugyan, de felvették a munkát.162 Keményebb fából faragottaknak csupán a nagyberki aratók bizonyultak, szilárdan tartották magukat és június 23-án végül is csak a szuronyok erejének, vagyis az idegenajkú katonaságnak adták meg magukat, illetve vették fel a munkát.163

Ezután rövid szünet következett. A sajtó ujjongva, leplezetlen örömmel, mint mikor lidércet hessegetnek el, felszabadultan írt a mozgalmak megszűnéséről: „ . . . lecsendesedtek, mint a tenger hullámai, mikor a szélvész elül, s a hajó lassan, de biztosan evez a mosolygó partok felé”164 - lelkendezett a Somogyi Hírlap.

Az így kifejezett öröm azonban túl korán vált ürömre, mivel az igazi hadd- elhadd még csak ezután következett. A hovatovább lecsendesedni látszó mozga21}