A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
zett, és a szomszéd községek állategészségügyi viszonyaitól függetlenül mindenkor akadálytalanul szállíthatta a sertéseket. Ezt a magyar és az osztrák kormány is elismerte.519 A megye egyik legnagyobb iparszerűen űzött sertéshizlaldájából tehát már a vésztől függetlenül folyhatott a piacra szállítás. A baromfitenyésztés a kisbirtokosoknak és a gazdasági cselédeknek volt nem megvetendő bevételi forrása, amelyet azonban a század elején még a régi fajokkal és régi szokás szerint űztek. Fajbaromfi tenyésztésre 1893-ig még nem tettek kísérletet.520 Az 1895. évi felvétel szerint a megye baromfi állománya közel i 000 000 db volt, amelynek 84%-a zsellér- és kisbirtokos kézen található. 1903-ban a baromfi és a baromfitermékek értékesítése még a régi módon történt: Vas és Sopron megyei tyukászok szedték össze az eladott anyagot és nagy társzekereken hordták össze az egyes centrumokba az export számára/'21 1912-ig már némiképp változott a helyzet, mert a megyében már pecsenyének alkalmas faj baromfiakat is tenyésztettek (orpington, plymouth, longshan, pekingi kacsa, emdeni lúd, bronzpulyka). E mellett a jól tojó „paraszt tyúk”, a szürke réce és a paraszt ludak tenyésztése is folyt.“22 * Ha most össze akarnók foglalni mezőgazdaságunk fejlődését az 1890-es évektől a világháború kirobbanásáig, azt kell mondanunk, hogy ez az időszak a megye gazdasági életének fejlődése szempontjából rendkívül fontos volt. A kapitalizmus kibontakozásával, a nagyobb tőkének a mezőgazdaságban történő értékesülésével és a kapitalizmus haszontörvényének a falusi földeken történt alkalmazásával alapvető és döntő változások zajlottak le megyénkben. Az állat- tenyésztés előtérbe nyomulása a mezőgazdaság egész struktúráját változtatta meg, a mezőgazdálkodásban nagyrészt megszűnt a nyomásos rendszer és az intenzívebb trágyázásnál a belterjesség felé irányította a földművelést. Nyomatékosan ki kell emelnünk a paraszti állattenyésztés irányváltását is, amelyben a parasztság kitűnő érzékkel alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. A vasútvonalak és a műutak kiépülése feleslegessé tette a szállítási célokra tenyésztett fürge, melegvérű lovakat, szükség volt azonban a mezőgazdaságban - a lóvontatású mezőgazdasági eszközök térhódítása folytán — az erős testű, munkabíró, hidegvérű lovakra. Ezek kiszorították a mezőgazdaságból az igavonó magyar fajta szarvasmarhát is, hogy az az istállóban tartható, jól tejelő fajta pirostarka marhának adja át a helyét. Pezsdítően hatott a megye gazdasági életére az egyetlen gazdasági tanintézet: az 1886-ban Szentimrén létesített állami földműves iskola. Ez Márffy Emiltől bérelt birtokon elsősorban a gyakorlati képzés adására törekedett. Gaál köz- gazdasági előadó kifogásolta ugyan 1891-ben, hogy az elméleti oktatás túlsúlyban van, ami a parasztgazdaságokban fogalomzavart idézhet elő.“23 E magasabb színvonalú oktatás és a tanári kar felvilágosító munkája bizonyosan nagyobb élesztőkovász volt ekkor a paraszti gazdálkodásban, mint amit az egyre jobban elidegenedő nagyuradalmak haszonra törekvő gazdálkodásának példája nyújthatott volna. Az itt elmondottak azonban magukkal hoztak mást is. Több ízben utaltunk már arra, hogy a bérleti rendszer a rideg kapitalista törvények alkalmazását vezette be egyrészt a bérezéseknél, másrészt meghagyta és szívesen átvette a feudalizmus továbbéléseként a parasztoktól követelt ingyen-munkát, a robot- rendszert, megkívánta ezt a cselédek feleségeitől, stb. Ez a kettősség, a kapitalizmus törvényeinek rideg alkalmazása, a különböző kedvezmények elvonása 92
