A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A tej szövetkezetek számának növekedésében egyenesvonalú a fejlődés, noha a gazdasági egyesület, amelynek pártolnia kellett volna e mozgalmat, nem tett semmit előmozdításáért, sőt kiuzsorázó szerződéseket Íratott alá a parasztokkal. Példa erre a pataiak esete. 1908-ban a Somogy megyei Gazdasági Egyesület látva, hogy a jól tejelő fajta marhák iránt a megye falvaiban nagy a kereslet, a földművelésügyi minisztertől 200 000 korona kölcsönt kért és kapott tenyész- marhák beszerzésére. A jelentkezés azonban olyan nagy volt, hogy nem tudták lebonyolítani. Ezután a gazdasági egyesület a Dunántúli Agrárbank Rt.-vel indított új beszerzési akciót, amelyhez a kölcsönt a bank adta és a parasztoknak váltót kellett aláírniuk. Vásárolni azonban csak azokból a községekből lehetett, ahol legalább 50-60 db szarvasmarhára volt jelentkező, mert itt az egyesület tejcsarnokot kívánt létesíteni. A vásárlóval nyilatkozatot írattak alá, hogy a vásárolt tehén után évi 1200 liter 3,4%-os zsírtartalmú tejet kötelesek szállítani és a többi tehén után is a tejcsarnokban kell leadniuk a tejet, literenként 10 fillérért. Ha nem szállítottak, vagy az előírtnál kevesebb volt a zsírtartalom, akkor kárétírést kellett fizetniük. Amellett kötelezték az szerződőket, hogy évi 2 korona tagsági díj lefizetésével lépjenek be a gazdasági egyesületbe. Ezek a feltételek olyan terhesek voltak, hogy a pataiak panasszal fordultak a földművelésügyi miniszterhez, aki vizsgálatot rendelt el. Az ezt vezető tejgazdasági előadó súlyosan elmarasztalta a Somogy megyei gazdasági egyesületet, amely tudatában lehetett annak, hogy a parasztoknak juttatott fiatal tehenek nem képesek az évi 1200 liter tejet a megszabott zsírtartalommal megadni, majd jelentését így fejezte be: „A tejnek ily alacsony értékesítésére és ily megokolatlan fizetési kötelezettségek mellett... a gazda sem szarvasmarha-tenyésztést nem űzhet, sem tejgazdaságot nem folytathat.”50'1 A virágzó paraszti szarvasmarha-tenyésztést azonban még ilyen módszerekkel sem sikerült elfojtani. Röviden foglalkoznunk kell a megye juhtenyésztésével is, amelyet jóformán csak nagy- és középbirtokosok, illetve bérlők űztek. Az 1890. évi bécsi kiállításon az első, a második, az ötödik és a hetedik díjat Somogy megyei juhtenyésztők nyerték.505 A juhtenyésztésben is megmutatkozik a jövedelmezőségre törekvés érdekében a fajtaváltás kísérlete. A merinói juhról néhányan a francia fésűs juhtenyésztésre akartak áttérni, majd a hús juhtenyésztésére is kísérletet tettek.500 Abban reménykedtek ugyanis, hogy a Franciaország felé irányuló juhhús kivitel tartós lesz, de ez az életbeléptetett vám és szállítási rendszabályok folytán nagyon hamar megszűnt. így azután a tömeges juhtenyésztés hanyatlásnak indult az uradalmakban és csak néhol maradtak meg a híres tenyészetek. De még így is az 1902-ben megrendezett pozsonyi gyapjúkiállításon a homokszentgyörgyi elektorál- negretti tenyészet aranyérmet kapott.'10' Az 1909. évi áliatkiállításon már csupán 1 Somogy megyei juhászat, az 1817 óta működő büssüi (Gaál családé) juhászat képviselte a régi „elektoriális” tenyésztést.508 A juhtenyésztésnél szélesebb körben elterjedtebb volt a sertéstenyésztés. Ezen a téren is történt fajtaváltási kísérlet. A megye nagyobb gazdái az 1890-es években a yorkshirei és Poland chinai hízékonyabb sertésfajtával kísérleteztek a régi magyar fajta helyett.509 A megye 1885-ben szabályrendeletet hozott a kanokkal kapcsolatosan, hogy a sertéstenyésztés magasabb színvonalát biztosítani le hessen a megyében, de ezt 1890-ben már csak részben tartották be.510 90
