A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
velésügyi miniszter leirata . .egyék gazdasági egyesületeinek kezébe tette le a Földművelésügyi Minisztérium által beszerzett bikák kiosztását. A megye köz- gazdasági előadója ekkor azt indítványozta, hogy a bikavásárlás céljára a gazdasági egyesület ajánljon fel egy meghatározott összeget, amelyet a földművelés- ügyi miniszter ugyanannyival kiegészítene. A gazdasági egyesület közgyűlése mereven elutasította ezt a javaslatot.491 Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen az uradalmak ez idő tájt már kezdtek átállni a nem legelőigényes és jól tejelő nyugati marhák tenyésztésére, viszont nem mondhattak le a kitűnő igavonó magyar szürkemarháról sem. Ez a marhafajta azonban csak 3 évi nevelés után vált hasz- nosíthatóvá, ezért az uradalmak - ezek vesződséges nevelése helyett - szívesebben vásároltak a parasztoktól. Érdekükben állt tehát, hogy a paraszti gazdaságok ne térjenek át a nyugati fajta szarvasmarha tenyésztésére, hanem a magyar szürkét tenyésszék továbbra is.492 Eleinte még a kisbirtokosok szarvasmarha állományában - kivéve néhány nagyobb uradalom melletti helységet, ahol sikerült egy-egy községnek jobb bikára szert tennie - nem volt javulás észlelhető, és a hivatalos bikavizsgáló bizottságok ellenőrzése is rendkívül laza volt. Még 1891-ben is azt írta a közgazdasági előadó a kisbirtokosok szarvasmarha-tenyésztéséről: „Konstatálható egy nagyon csekély haladás, de azt sem saját érdemöknek tulajdonítom.” Ennek a mondatnak azonban ellent is mond akkor, amikor jelentésének következő bekezdésében sürgeti, hogy a jó községi bikák beszerzését a gazdasági egyesület mellőzésével az állatorvosra és őrá bízza a kormány, „mert különben a kisbirtokosság a kormány által felajánlott segély jótéteményétől önhibáján kívül elesik és szarvasmarhatenyésztésünk egészséges fejlődésnek csak nagyon lassan mehet elibe.” A gazdasági egyesületnek szarvasmarha díjazása iránt is igen kicsi volt az érdeklődés, ez az egyesület nem tudott és nem is akart a parasztság körében érdeklődést kelteni ez iránt. 1890-ben a gazdasági egyesület még csak fel sem vette a bikakiosztásra a kormánytól felajánlott segélyösszeget.493 Némiképp megérthetjük ezt, ha a tejpiac helyzetét megvizsgáljuk. A tejgazdaságoknak 1890-ben pl. még csak ott volt kilátása jövedelemre, ahol azt egy város közelléte, vagy pedig jó vasúti összeköttetés a tejszállítás révén lehetővé tette. Vasút ekkor még kevés volt, így érthető, hogy a szűk városi piacon az uradalmak tejgazdaságai nem akartak osztozkodni a falusi tejgazdaságokkal. Ennek ellenére a paraszti gazdaságokban is megtörténik az átállás, még hozzá sokkal gyorsabban és teljesebben, mint a nagy uradalmakban. A nagybirtokokon ugyanis nő a nyugati fajta szarvasmarha, de még mindig van magyar gulya is és tartják a bivalycsordákat, mert a városokban azok tejét kedvelték. Igás szarvasmarhát azonban, amit eddig a kisparaszti gazdaságoktól szereztek be az uradalmak, egyre nehezebben kaptak onnan, úgy, hogy már 1893-ban az A1 földről és Erdélyből voltak kénytelenek szükségleteiket beszerezni. A kisparaszti gazdaságok ugyanis eddigre már nagyrészt a nyugati tejelőfajta szarvasmarha tenyésztésére tértek át főként Tolna és Baranya határmenti részein. Ennek az áttérésnek mélyen fekvő okai voltak, amelyeket a bikák kiosztásánál a gazdasági felügyelő figyelembe venni ajánl. Példaként említi, hogy 1891-ben nem tudta kihasználni a megyében a földművelésügyi miniszter által bikavásárlásra kölcsönzött 2000 forintot, mert csupán 8 község folyamodott a kapható magyar bikákért.494 88
