A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Hírt ad ez a forrás a megye egyik fontos településének, Barcsnak ipari központtá alakulásáról is. 1882 júliusában jegyezték be Eugén Schmidt és Társa betéti társaságot, amely barcsi fakereskedő és fűrészgyár tulajdonosként úgy tűnik, elsőnek vetette meg Barcs területén a később nagy lendületet vett faipar alapjait.222 Már a barcsi híd megnyitása után jegyezték be, 1884. december i-én a Société d’ Importation de Chiene, Párizs központú fatelep 1 200 000 frank alaptőkével Barcson létesített fióktelepét. A vállalat célja elsősorban a tölgyfának törzsön, vagy nyers állapotban való vásárlása és vásárképes árucikké való átdol- gozása volt. Az üzem igen nagy nyereséggel dolgozott és az 1887. évi strassburgi rendkívüli közgyűlésen a részvényesek 3 millió frankra emelték az alaptőkét.223 A 80-as évektől elsősorban Barcs fellendülését kísérhetjük nyomon a céglajstromkönyvekből. Ez a település, amelyet gr. Széchenyi Chicagóhoz hasonlított,224 gyors fellendülésében és kibontakozásában, - nagyrészt kitűnő földrajzi fekvésének és nem utolsósorban a felépült Dráva-hídnak köszönhette páratlan gazdasági fellendülését. Óriási raktáraiban 8-9 millió forintot érő donga és épü- letszerszámfa volt felhalmozva, amelyet Nyugat-Európába, Franciaországba, Angliába stb. szállítottak. A faanyag nagy része Szlavónia gazdag erdőségeiből került ki. De ekkoriban irtották ki a Dráva-part rendkívül értékes ősi tölgyfa anyagát is. A tölgyfa dongákat, gerendákat és parkettet a helyszínen dolgozták fel. Jellemző adat, hogy a barcsi beraktározás első üzleti évében 1882-ben 82 145 mázsa áru volt raktárakban, 1889-ben pedig már 482008 mázsa!220 Barcs fellendülésének jeleként 1884-ben alakult a Barcsi Sertéshizlalda, amely hamarosan rendkívül nagy haszonra tett szert.220 A gyártelepek közül már az előbbiekben említést tettünk egy szappangyárról. Ez hazánk legrégibb szappangyára volt, amelyet Haidecker Pál alapított 1851-ben Kaposváron és amely alapjában véve ekkor még csupán műhely volt. 1891-ben 5 segéd és 1 tanonc dolgozott a tulajdonos mellett.22' Az 1880-as években kapta meg Kaposvár - hosszas kérvényezésre - a vasúti főműhelyt, amely a legnépesebb gyárjellegű üzeme lett jó időre a városnak.223 Meg kell emlékeznünk az 1884-ben létesített kocsigyárról, amelyet Mayer Vilmos Kaposváron alapított. Ez valószínűleg műhelyként kezdte, de már az 1889. évi pécsi kiállításon állami ezüst- és aranyérmet nyert korrekt munkájáért. Ekkor már raktárra dolgozott.229 1890-ben a város Fő utcájára nyíló óriási üzlet- helyisége és nagy kocsiraktára volt. Szakmunkásait a fővárosi előkelő, hasonló üzemekből toborozta és emellett számos géppel könnyítette meg a munkát.230 Az 1882. évi pécsi iparkamarai jelentés Somogy területén 33 gőzmalmot és 3 gőz-szeszgyárat tartott nyilván, míg a kisiparosokat tömörítő ipartársulatok száma elérte az 50-et. (1873 és 1881 között keletkeztek). Az önálló vállalkozások száma Somogybán 1880-ban 7404 volt, míg a segédek, munkások, tanoncok és családi kisegítők száma 6425, vagyis újból az önálló iparosok aránya nőtt meg. Ezt a tényt a jelentés, mint a „korlátlan iparszabadság káros következményét” regisztrálta, amikoris mindenki önállóságra törekszik és ezzel az „iparosproletárok” számát gyarapítja. A jelentés szerint ezek „leginkább faluhelyeken tengődnek, de újabban már a városok felé is tartanak. A mezei munka idejében napszámba járnak, s télen, midőn e munka szünetel, ipart űznek.”231 Az öt évvel később keletkezett ipari felmérés az önálló vállalkozók számát mindössze 5447-ben jelölte meg és a segédek száma 3743 volt. E felmérés sze48
