A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
rint Somogy megyében az összes lakosságnak 2,29%-át képezte az iparral foglalkozó népesség ugyanakkor, amikor Dunántúlon 3,64, Magyarországon 4,01% volt. Ebből az arányból csupán Kaposvár ugrik ki, ahol a lakosság 15,16%-a foglalkozott iparral, ugyanakkor, amikor pl. Nagykanizsán csupán 6,07% volt ez az arány.232 Konkréten vizsgálva az egyes iparágak helyzetét, a pécsi kamara 1882. évi jelentéséhez kell visszatérnünk, amely iparáganként veszi sorra a területen az ipar helyzetét. A gépgyártás terén Eitner Antal kaposvári gép- és műlakatos műhelyét említik meg, aki gazdasági gépek javításával, szivattyús kútak, fecskendők, egyes és hármas ekék készítésével foglalkozik. Ugyancsak az ő műhelyében finomabb szelelőrosták is készültek. A jelentés ezzel az iparággal kapcsolatosan említi meg, hogy Krumpach György volt kaposvári lakatos, a hármas-eke feltalálója egy ekegyárat akart Kaposváron alapítani. Nem sikerült azonban az ahhoz szükséges tőkét megszereznie és ezért találmányi szabadalmát a budapesti Schlick- féle gépgyárnak adta el, amely egy külön, nagy apparátussal működő osztályt rendezett be csak a Krumpach-féle ekék készítésére, amely osztálynak vezetését a feltalálóra bízta. A kő-, föld-, agyag- és üvegipar terén Kaposváron és Szigetváron működött nagyobb téglaégető, de dolgozott a megye területén több cserépedény-készítő és kályhakészítő is. Működött még Lukafán Wolheim F. üveggyára 8 lóerős gőzgéppel, 2 kemencével és 2 zúzdával felszerelve. 1882-ben évi átlagban 50 férfi, 10 nő és 30 gyermekmunkás dolgozott ebben az üzemben, akiknek bére naponta a férfiaké 50 kr-2 Ft, a nőké 40 kr., a gyerekeké 20-40 krajcár között ingadozott. A kamara jelentése szerint e gyárban igen ízléses és csinos metszésű üveg-szervizek készültek, amelyek nagy elterjedettségnek örvendtek. Vas, Zala, Baranya és Somogy megyékben továbbá Szlavóniában árusították őket, nagyrészt szlovák vándorkereskedők útján. A faipar terén Barcson a már említett két gőzfűrésztelep és Kaposváron Freystädtler Vilmos gőzfűrésztelepe működött, mely utóbbi újabb ipari üzemága volt mezőgazdasági bérletének. Épület- és műfát állítottak itt elő, mely utóbbit leginkább Franciaországba és Belgiumba exportálták. Ebben az iparágban a kádár és az asztalos ipar volt még jelentős a megyében. A bőripar terén nagyobbszerű tímárműhely volt Marcaliban, ahol Krausz József külön gépszíjgyártással is foglalkozott. Állott még egy ilyen műhely Szigetváron is. A szövő-, fonó és kárpitosiparban a gyapjúfonást ill. a gyapjúfonalak feldolgozását Somogy megyében 6 harisnyakötő végezte íparszerűen, az ezzel foglalkozó háziipari munkásokon kívül. Ebben az iparágban a legtöbb ipari műhely a takácsoké volt. A megyében ekkor 576 takácsműhely dolgozott. - A ruhaipar terén a kamara jelentése nem emlékezik meg külön Somogy megyéről, de más forrásból tudjuk, hogy fehérneműkészítő, szabó és kalapos több is volt a megyében. A gyáripar ebben a két iparágban érezteti leginkább kártékony hatását, elsősorban az osztrák olcsóbb gyáripar versenye volt erős. Az élelmiszeripar területén a malmokról nem közöl konkrét adatot a jelem tés, és a tejipart is csak annyiban említi meg, hogy a marcali és szili, továbbá a sári uradalomban sajtkészítés is folyt. A szeszesitalok készítése terén herceg Esz- terházy sörfőzdéjét említi, amely 1882-ben 1909 hl sört állított elő. A megyei 49
