A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
elsősorban a középbirtok folytatta és sínylette meg, mert az állattenyésztés hovatovább teljesen a paraszti gazdaságok és a nagy uradalmak kezére ment át. De ez sem tekinthető általános jelenségnek. Egyes paraszti gazdaságok álltak át csupán az állattenyésztésre. Itt megfelelő munkaerő, míg az uradalmakban tőke tette lehetővé az állattenyésztés egyenletes nívón való tartását. Gróf Széchenyi Imre becslése szerint a megye lóállományának 86%-a paraszti kézen volt 1885-ben.143 A beruházási lehetőség azonban korlátozott. E téren elsősorban az állattenyésztési tapasztalatok segítették a kisgazdákat. Két példa álljon itt az előbbiek illusztrálására. Az aszalói kisgazdák még reformkori hírneves lónevelésének magas színvonalát mutatja, hogy 1878 tavaszán a budapesti lófuttatás győztese egy aszalói kisgazda lett.144 A „polgár-lovak” általában mindig kelendőek voltak. Így pl. az 1884 tavaszán tartott lóvásáron voltak olyan polgárok, akik egy pár lóért 1400 forintot is megkaptak.145 - De nem volt hátrányosabb helyzetben a nagybirtokos sem. Az Esterházy uradalom bérlőjének, Freystädtlernek göbölyeit a laibachi mészáros vásárolta meg 1884-ben jó áron.146 Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet egy igen jelentős mozzanatra is. Már gróf Széchenyi Imre - a falvak mélységéig végzett statisztikai felmérései alapján - megállapította, hogy pl. a megye szarvasmarha állományának kétharmada parasztbirtokosok kezén van, de azt is megállapította, hogy értékben ez az állomány ugyanennyit tesz ki, mint az uradalmak kezén lévő egyharmadrész.147 Ez pedig a népi szarvasmarha-tenyésztés igen alacsony színvonalára mutat. E megállapítást támasztja alá egy 1877. évi újsághír is, amely szerint abban az esztendőben a lókiállítás már a polgárok által tenyésztett lovak minőségének óriási hanyatlását mutatja be. A polgárság részint eladta tenyészanyagát nagy adósságai miatt, részint kifogyott azokból. Aszaló, Gölle, Ráksi, Hetes, Pula, stb. községeknek csak a régi híre maradt meg.148 Az állattenyésztés terén észlelhető eme zökkenőknek területünkön nemcsak takarmányhiány, a termőterület művelési ágak szerinti megoszlásában a rétek és a legelők háttérbe szorulása volt az oka, hanem a gyakori vészek következtében bizalomhiány és elbátortalanodás volt észlelhető a falvakban. 1885-ben azt jelentették a Közgazdasági Értesítő hasábjain Somogyból, hogy a nyomásos gazdálkodás állja útját a takarmánytermelésnek és az állattenyésztés fejlesztése iránt a falvakban igen kevés a bizalom.149 1887-re ugyan már valamit változik a helyzet, mert egy jelentés szerint Somogybán ekkor már komoly kísérletek folynak a nyugati fajta szarvasmarhák nagyobb mértékben történő tenyésztésére, leginkább a nagybirtokos gazdaságokban, de egy pár községben is, tej szerzés végett.1’0 A szarvasmarha-tenyésztés, amelyet a szakirodalom utóbb az „állattenyésztés nehéziparának” nevezett, az 1880-as évek második felétől új lendületet kap Somogybán. A szarvasmarhák 68,6 százalékát az 1880-as években a paraszti gazdaságokban tenyésztették, 31,4%-át pedig az uradalmakban. 189 5-re ez az arány a paraszti gazdaságok hátrányára alakult és 57-43%-ra módosult. 151 Az állat- tenyésztés ezen ágának kibontakozása már a következő időszaknak vált központi problémájává. 1888-ban olyan panaszok hangzanak, hogy azokban a falvakban, ahol azelőtt 100-140 szarvasmarha volt, most alig van 20-30. A kaposvári tenyészállat-díjazásra 1888-ban egyetlen magyar tehenet sem hajtottak fel.1”2 Ez azonban már nem annyira a tenyésztés hanyatlására, hanem a fajtaváltásra mutat - amint ezt a későbbiekben lesz alkalmunk részleteiben is áttekinteni. 38
