A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Az állattenyésztésnek egy, az állam által támogatott ága volt a selyemhernyó-tenyésztés, amely azonban még igen elhanyagolt a megye területén. 1881-ben 14, 1891-ben pedig 89 somogyi család foglalkozott selyemhernyótenyésztéssel.153 Meg kell néhány szóval emlékeznünk a méhészetről is, amely az erdőkkel teli Somogybán mindig jelentős ága volt a gazdászatnak. Ezt is utolérte azonban az erdőirtással, munkaerőhiánnyal kapcsolatos belső válság hulláma és a hivatalos jelentések egyre többször adnak hírt a méhészet hanyatlásáról. Az 1870. évi összeírás még 24026 méhkast talált a megye területén.104 1874-ben egy gazdasági jelentés szerint a méhesek vesztesége óriási, van ahol a méhcsaládok 24-30%-a pusztult el, sőt volt, ahol teljesen kivesztek a munkás-méhek. A hanyatlás illusztrálására előadja, hogy az 50-es években több családnak a méhészet adta fő jövedelmét, a jelentés időpontjában, 1874-ben a méhészetet közgazdasági szempontból alig érdemes megemlíteni. Ennek a gazdászati ágnak is az erdőirtás és a vízszabályozás vált hátrányára.155 Itt kell megemlítenünk - bár nem a mezőgazdasághoz tartozik, illetve annak csak perifériáját képezi - a vizek hasznát. Somogy megye egyik legfontosabb természeti kincse a Balaton. Ez a tó eleinte a maga nádrengetegeivel és mocsaras kiöntéseivel a halfogás eldorádója volt. Az 1850-es évek hatalmas fogásai - amikor a tihanyiak még lapáttal is merték a halat - annyira kipusztították a halállományt, hogy 1868-ban már csak sóhajtva emlegetik a hajdani halgazdaságot.156 A halászat eleinte szabad préda volt, az uradalmak területeiket bérbe adták és előfordult, hogy egy balatonparti bérlő 25 000 forint hasznot is húzott a halászatból.107 Minthogy azonban a halászat nem párosult egyben mesterséges haltenyésztéssel - ez a Soproni Kamara területén sehol sem volt, még 1876-ban sem158 - ezért a halállomány rendkívül gyorsan fogyott. A halászat módjára jellemző, hogy 1872-ben a balatonparti megyék szabályrendeletben voltak kénytelenek eltiltani a dinamittal való halászást.159 A halászati jogot a környező falvak lakói is gyakorolták, akik számára ez fontos élelmiszer-szerző szerepet játszott. Az 1870-es években Veszprém, Somogy és Zala megyék szabályrendeleteket hoztak a balatoni halászat jövedelmezőségének megmentése érdekében, de ennek nem volt sok eredménye. A Balaton halait tovább pusztították, szigonyozták.160 Az 1880-tól megalakult Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1882. évi jelentésében a Balaton somogyi partján folyó halászatról egészen tragikus képet fest. A Siófoknál lévő Sió-zsilip alaki hibája és „tapintatlan kezelése” következtében sok hal marad szárazon, amely azután elrohad. A Sió vizébe bevergődött halakat pedig „pusztítja az egész Sió menti lakosság, apraját zsákszámra, öregét kocsiszámra hordják. S mikor már sem enni, sem füstölni nem kell, adják a disznóknak, baromfiaknak és mivel igen csekély a víz, kifogdossák csaknem a legutolsó darabig.”161 1884 októberében Somogy birtokosai emlékiratban fordultak a megye vezetőihez, kérve és tanácsolva, hogy a Balatont egy halászati szövetkezet számára adassák bérbe.162 1888-ban a Balaton partján a halászat, mint a lakosok kenyér- kereseti forrása, megszűnt. Vizeket védő törvényjavaslat volt készülőben.163 A megye mezőgazdasága tehát a dualizmus korszakának első évtizedeiben azokkal az általános gazdasági nehézségekkel küzd, amelyek elé a külföldi termékek versenye, a gabona és a gyapjú árhanyatlása állította. A gazdálkodás módjában nem beszélhetünk döntő változásról, mert a parasztság nem tudott tovább39
