A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
részét veszítette el.13' A birkavész elsősorban az uradalmakat érintette, a paraszti gazdaságokban - talán még a régi birkatartási tilalom továbbéléseként, - ritkán tenyésztettek birkát. A kortársak tehát siralmasnak látták az állattenyésztés helyzetét, de ha véleményüket elemezve vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy 1871-ben siralmasnak elsősorban a volt középnemesi birtokok gazdasági helyzete volt tekinthető. Komoly szakemberek belátják, hogy a szarvasmarha-tenyésztés a polgárok kezébe került és ugyancsak az ő istállójukból kerülnek ki a jó és szép munkáslovak is. A cselédek nem viselik jól gondját az állatoknak az uradalmakban és a birtokosok is idegenkednek az állattenyésztéstől. Inkább vásárolják a szükséges igaerőt. „Nagy baja ez Somogy megyének!” - sóhajtja a gazdasági tudósítást író névtelen szakember. - „Eddig kettő okozta kizárólag gazdaságunk hanyatlását: ások tagosítatlan birtok, s így az erők megosztása, aztán erőhiány; egyiken már diadalmaskodtunk, birtokaink nagy részben tagosítván, a másikat meg kell szereznünk, ha azt akarjuk, hogy naponként súlyosbodó terheket megbírjuk, s gazdaságaink a kor kívánalmainak színvonalán álljanak: erő, erő és harmadszor is erő! Éneikül ma már a küszöbön sem lehet kilépni!”138 A szántóterület növekedése és az állattenyésztés elhanyagolása valóban igaerő hiányt okozott éppen úgy, mint ahogyan a munkaerőhiány is jelentkezett.. De hiába jutottak el a felismerésig, a következő esztendő újabb csapást hozott. A szarvasmarha-állományra végzetesen hatott az év elején újból és igen nagy mértékben kirobbant keleti marhavész. A Dráva partján és Belső-Somogyban pusztító kór a marhaállományt oly nagy mértékben fenyegette, hogy rendkívüli közgyűlést hívtak össze, ahol a megye alispánja beszámolt arról, hogy betiltották a marhavásárokat és állandó ellenőrzést rendeltek el.1311 A vésznek azonban nem tudták útját állni. 1872. szeptember 17. és november x. között a Dráva melletti területen közel 3400 marhából több mint 600 betegedett meg és ezek egy- harmada el is pusztult.140 A marhavész kerek egy esztendeig pusztított a megyében, míg végül 1873 februárjában feloldhatták a zárlatot, aminek az iparosok és a kereskedők örültek legjobban.141 Az igavonók közül a lovak tönkremenetelét is többször említik a hivatalos jelentésekben és a sajtóban is. A hajdani paripákat felváltották a gebék. Az állattenyésztés számbeli és minőségi hanyatlását a gazdászok jórészt a Schmerling-korszak azon helytelen rendelkezésére vezették vissza, amely szerint csak úgy kaptak húsvágásra engedélyt, ha növendékmarhát vágtak le. Alig maradt egy- és kétéves borjú, vagy tinó, az állatokat fiatalon vágták le és ezt most a gazdászat erősen megsínyli. De nemcsak ez, hanem a legelő feltörés, a nagymértékű takarmányhiány is oka az uradalmak és a paraszti gazdaságok állat- tenyésztése hanyatlásának. A kisgazda nem szokta meg az istállózást, legelőjét viszont felszántotta. A takarmányhiány 1875-ben már katasztrofális méreteket öltött, mert a kevés réten különösen kevés lett a széna. Egy 1000-1200 négyszögöles holdról alig 1-1 1/2 szekér szénát takarítottak be, s így az átteleltetés: komoly gondot okozott. Az uradalmak fagallyakat szedettek, fővárosi hajókkal korpa és olajpogácsákat hozattak.142 Ahol azután ilyen probléma lépett fel, ott a gazda rendszerint eladta őszszel állatait, és tavasszal méregdrágán vásárolta vissza azokat. Ezt az „üzletet” 37
