A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
•számban és minőségben és ezt a folyamatot a tagosítás és a legelő elkülönözés segítette elő. A sertéskereskedés Pestre összpontosult, Sopron e téren elveszítette előbbi pozícióit.127 Somogy megyében a szarvasmarha állományt a marhavész satnyává tette. A vész elsősorban a tarka, tehát a nyugati fajta szarvasmarhát pusztította, a magyar szürke szarvasmarha ellenállóbnak bizonyult.1* Az állattenyésztés hanyatlásának meggátlását közérdeknek kezdték tekinteni. Egy falusi közbirtokos azt ajánlotta a Somogy címűlap hasábjain, hogy vezessenek be évenkénti állatkiállításokat a megyében, ami talán fellendítené a néhány évtizede erősen lehanyatlott állattenyésztést.1211 Az állatárak nagyarányú emelkedését is az állattenyésztés hanyatlásának számlájára írták. 1868-ban 1 pár fiatal jármos ökör ára 350-400 forint volt. 1871- ben a vásári jelentések szerint a fiatal marhák 400-450 forintért keltek cl a vásárokon. - Az állatokat keresték Somogybán.130 A „polgárság”, vagyis a volt úrbéresek helyenként már előszeretettel foglalkoztak növendékmarhák nevelésével; A munkabíró jó fajok kifogytak és a földek műveléséhez aránylag kevés volt a szarvasmarha. Egy 1884-ben készült felvétel szerint a megye szarvasmarhaállományának 66(l/o-a volt akkor a parasztság kezén, mégpedig számszerint 75 464 db magyar fajta, 4943 db színes szarvasmarha és 345 bivaly. Ez utóbbi a megyében változatlanul igen kedvelt igavonó, a közép- és nagybirtokon 4270 bivaly volt ugyanakkor.131 A parasztság szívesen foglalkozott a szarvasmarha-tenyésztéssel. 1871-ben volt olyan parasztgazda, aki 20-30 címeres ökröt nevelt. De szívesen neveltek szarvasmarhát a 60-300 holdas ún. középgazdaságokban is, de ezeket előbb munkára fogták, kizsarolták, majd utána meghizlalták és eladták. így kettős hasznot húztak belőle. A nagybirtokokon a tenyésztett szarvasmarhát maguk használták fel, s ritkán tenyésztettek eladásra.1,12 A kortársak megállapítása szerint az állattenyésztés többi ága is rosszul állott a megyében. Festetics és Csapody hajdani híres ménese már a múlté volt 1869-ben. Gróf Széchenyi Imre adatai szerint 1870 és 1884 között a lovak száma több mint 2000-rel, vagyis 4,3%-kal csökkent a megyében.133 - A sertéstenyésztés viszont néhol új lendületet vett, különösen a béruradalmakban. Eszterházy herceg kaposvári uradalmában Freystädtler bérlő évente 2-3000 db kövér sertést nevelt és szállíttatott Győrbe. 1870-ben az eladott sertéseinek száma elérte a Soo-at, és ekkor már Sopronba is szállíttatott, ami az osztrák piac fokozott érdeklődésére mutat.134 A gyapjú árának zuhanásával egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a juhtenyésztés az egészen kiváló minőségű gyapjút termelő gazdaságokon kívül a kisebb gazdaságokban már megszűnt ’’üzlet” lenni. 1869-ben állandó volt a panasz, hogy a gyapjú ára változatlanul alacsony és a közönséges gyapjúnak nincs vevője.130 A gazdák kétségbe voltak esve, hiszen Somogy egyik legnagyobb pénzforrása a gyapjú volt, ami most mázsánként mindössze 45-60 forintért kelt el, de még így is alig akadt rá vevő. Sokan gondolkodtak azon, hogy felszántják a birkalegelőket, ami újabb csapást jelent a mezőgazdaságra, hiszen akkor a trágya is megfogyatkozik.136 Ennek az állattenyésztési ágnak hanyatlását fokozta az 1871-től egyre nagyobb méreteket öltő „birkadög”, amely 1871-ben olyan nagymértékben pusztított, hogy volt olyan somogyi gazda, akinek 800 darabból álló nyája felerészben maradt csak meg, sőt olyan is akadt, aki értékes juhállományának 8/10
