A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
82. 1913. április 9. A kopárpusztai földbirtokos egy éve nem fizeti cselédeit Kaposvár, április 9. Hetven éhező somogymegyei munkáscsalád kenyeret kérő sóhaját juttatták el a napokban Kacskovics Lajos alispánhoz és a földmívelésügyi miniszterhez; hetven családapa, szegény munkásasszony, sok apró gyermek egy esztendő óta kenyér nélkül van, mert azok, akiknek dolgoztak, nem fizetnek. Szavuk eddig nem volt hangos, noha kívánságuk jogos volt, de most, hogy elkövetkeztek a nyomor rémes napjai, hetven somogyi munkáscsalád kínos helyzetén nem lehet napirendre térni, a kenyérért könyörgők jajveszékelése mintegy hatalmas sikoly, a nyilvánosságot követeli és sürgős intézkedést kér a hatóságoktól és ezek közt elsősorban Somogymegye alispánjától. Csak néhány héttel ezelőtt írtuk meg, hogy Y p s z i l a n t i herceg volt kopárpusztai birtokán Vargha György tanító már hónapok óta nem kapja meg fizetését. Még Vargha tanító ügye elintézést sem nyert és máris újabb, analóg esetről értesít bennünket kopárpusztai tudósítónk. - Mint ismeretes, Ypszilanti herceg kopárpusztai birtokát eladta Radvánszky bárónak, aki viszont egy fővárosi parcellázó banknak adta el a hercegi birtokot. Mióta a hercegi birtok új gazdákat cserélt, botrányos állapotok uralkodnak Kopárpusztán. Nem fizetik a tanítót és hetven munkáscsalád már egy esztendő óta iszonyú nyomorral küzd, éhezik; nem kap konvenciót. Már egy esztendeje, hogy ilyen szomorú állapotok uralkodnak Kopárpusztán, már egy hosszú esztendő óta hatszor vagy hétszer fölkeresték Kacskovics Lajos alispánt, de kérésük, melyben jogos követeléseik teljesítését, kenyeret, az őket megillető konvenciót kérték, nem talált meghallgatásra. Pedig úgy a marcali szolgabíróságtól, mint Somogymegye alispánjától jogosan elvárhatták volna, hogy ügyükben, mely különben közügy is, intézkedjék. Ámde a megyei közigazgatás irányítójának a fülébe nem hangzott eléggé szomorúan, a hetven somogyi munkáscsalád szörnyű jajveszékelése, a szegény proletár gyermekek kenyeret kérő sóhaja; nem törődtek azzal, hogy 70 munkáscsalád éhezik. A cselédek most egyenesen a földmívelésügyi miniszterhez fordultak és tőle kérték a tűrhetetlen állapotok orvoslását. A miniszter meghallgatta a munkások panaszát és bizonyára intézkedni is fog, hogy a parcellázó-bank fizessen. És a miniszter ilyetén intézkedésének azok lesznek a végrehajtó közegei, akik egy esztendő óta tétlenül nézték a 70 munkáscsalád nyomorát, akik nem ereszkedtek le annyira, sem, hogy a kopárpusztai állapotokat megvizsgálták volna. A hetven munkáscsalád égbekiáltó nyomora nem érdekelte sem a szolgabíróságot, sem az alispánt. Hát a humanizmus csakugyan hamis jelszó a közigazgatás büróiban? Somogyvármegye, 1913. április 10. (2-3. oldal, IV. évfolyam 82. sz.) Éheznek a herceg cselédjei. JEGYZET: Kopárpuszta Libickozmához tartozik, a Marcali járásban van. 368
