A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907
dektelen hát megtekintenünk, hogy vajon miket is tartalmazhat az az írat, melyet mint különösen is veszélyeset még a nagyhatalmú belügyminiszter is érdemesnek tartott a megyék vezetőinek különleges figyelmébe ajánlani. „Csak akarnotok kell - hangzanak szavai —, s csudamódra megváltozik a- munkálkodó földmívelő nép helyzete”. „Mi hozza meg ezt a csudát?” „. . . az Országos Munkásvédő Szövetség.” „Mire való az Országos Munkásvédő Szövetség?” „Arra, hogy abba beiratkozzék minden földmíves munkás, és így az: egész országra kiterjedő, erős, megdönthetetlen, hatalmas szövetséget alkosson, amely képes és erős legyen a földbirtokosok munkásnyúzó terveit békés, törvényes összetartással meghiúsítani, visszaverni.”281 Mindkét szövetséggel szemben fokozta a hatóságok addig sem csekély nyomását a belügyminiszter, gróf Andrássy Gyula 1906. május 23-án a Földmunkások Országos Szövetsége, az Országos Munkásvédő Szövetség, valamint az ezek összes helyi csoportjainak vezetőségei ellen elrendelt vizsgálat tárgyában kiadott rendelete, melynek végrehajtása ügyében Somogy megye alispánja a hónap végén, május 30-án intézkedett.282 A munkásszolidaritás szép példájának említhetjük, hogy a Szociáldemokrata Párt kaposvári szervezete a szegény parasztság szervezeteivel szemben fokozódó hajsza viszonyai között is felemelte szavát, a június elején Kaposvárt tartott ncpgyűlés központi témája a földmunkásszövetség ellen indított vizsgálat volt, melynek kapcsán a népgyűlés szónoka a további szervezkedésre hívta fel az egybegyűlteket.283 Hogy a szegényparasztságot milyen mértékben hatotta át a szervezkedés gondolata, hogy a fokozódó terror ellenére is milyen tántoríthatatlanul ragaszkodott szervezeteihez, annak nem egy emlékét találhatjuk a forrásokban. Jellemző példaként hadd mondjuk el itt a bökönyi népgyűlés engedélyezése közti hercehurcát, utalva egyszersmind a hatalom kicsinyességére és kérlelhetetlenségére is. 1906. szeptember 10. körül történhetett, hogy az Országos Munkásvédő- Szövetség Böhönyei Csoportjának vezetői népgyűlést jelentettek be a marcali járás főszolgabírájának, melynek napirendjéül a gazdasági és politikai szervezkedést, valamint a szövetség céljainak és törekvéseinek ismertetését jelölték meg.284 A főszolgabíró különféle formai kifogásokra, többek közt arra hivatkozva, hogy nem jelölték meg a „községben azon helyet (utca, köztér, zárt helység), ahol a gyűlést tartani akarják, s így a hatóság eleve nem szerezhet tudomást arról, hogy a helyiség esetleg tűzbiztonsági, életbíztonsági szempontból nem veszélyes, vagy amennyiben a gyűlés köztéren, utcán szándékoltatna megtartani, ennek folytán a forgalom nem lesz-e akadályozva,” a gyűlést tudomásul nem vette, vagyis a kérelmet elutasította.285 A kérelmezők erre most már a formai kifogásoknak is eleget téve szeptember 19-én megújították kérelmüket.286 A főszolgabíró, hogy a gyűlés megakadályozására okot találjon, mozgósította a község: jegyzőjét és a csendőrséget.281 Végül minden ürügyből kifogyva, szeptember 25-én hozzájárult, hogy a gyűlést a hónap utolsó napján megtarthassák.288 Szeptember 20-én azonban az alispán kért jelentést, hogy vajon a böhönyei csoportnak van-e- alapszabályzata.289 Miután a gyűlés végbement, a főispán kért táviratban részletes jelentést,290 amikor ezt magkapta, magának a belügyminiszternek tett az esetről haladéktalanul ugyancsak táviratban jelentést.291 Semmi csodálnivaló sincs- hát benne, hogy Mezőfi lapja, a Szabad Szó, lelkes cikkben, mint nagy diadalról számolt be a gyűlésről: „Az Országos Munkásvédő Szövetség igazsága — írta a lap - rohamos léptekkel hódítja meg az egész ország munkás lakosságát. . . 227-
