A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A 2 5 ooo holdnyi szőlő a megye területének közel 3%-át foglalta el, de fontossága több ennél. Az 1864-ben kimutatott több mint 142 000 forint tiszta jövedelem jelentős részét képezte a paraszti bevételeknek. S bár a szőlők nagy része után a parasztság - a bordézsma eltörléséig - rendszeresen kiszolgáltatta a dézs- mát, ez a művelési ág mégis jövedelmének jelentős részét adta. A földesurak általában ragaszkodtak is ahhoz, hogy a parasztok a szőlőnek bérelt területeken szőlőt termeljenek. Egy érdekes esetről van tudomásunk, melyet egy családi levéltár őrzött meg. A Festetics uradalom szigetvári nyugalmazott tiszttartója írta 1853-ban a kaszárnak, hogy Hárságy és Szentlászló népe nem fizetett a szőlőalji területek után cenzust (bért), Gáloson, Hajmáson, Berényben és Tótvároson pedig a szőlő aljába burgonyát és kukoricát vetettek, mert ezeken az alább fekvő részeken a szőlő mindig elfagyott. Az uradalom ragaszkodott azonban ahhoz, hogy ezt is szőlővel ültessék be és amikor ezt megtagadták, elvette tőlük a szőlő alját és harmados földdé alakította át, vagyis a termés harmadrészéért adta bérbe/*8 A szőlő tehát jelentős művelési ág volt Somogy megyében, bár leglényegesebb mind az uradalmak, mind a paraszti gazdaságok számára a szántóföldi gazdálkodás volt. Az 1850-es években gabonakonjunktúra volt hazánkban. Keresték és jól megfizették a szemesterményt. E tényre vezethető vissza az erdők irtása, a legelők szántófölddé alakítása. Csorba József megyei ismertetője elsősorban az uradalmak gazdálkodását írja le. Szerinte „önszükségén túl termeszt gabonát minden földbirtokos, akinek 3-400 holdnyi birtoka van, de a nagyobb uradalmak évenként 3-5-10 ezer mérő gabonát is eladnak.” Ügyelnek a gabona tisztaságára és acélosságára és úgy tudja, hogy 1 pozsonyi mérő búza 80-85, sőt 90 fontot is nyomott. Termesztették a megyében a rozsot („a köznép táplálmányának” mondja), amelyet a kanizsai, veszprémi és keszthelyi piacon adtak el, sőt „a stájerok magok is eljönnek és terhes kocsijokon elhordják azt.” Termesztettek árpát, zabot, kukoricát. A „kolompár rohasztó betegsége” néhány éve nagy ijedelmet okozott, de a szegények házi szükségletre és a gazdagok szeszgyárhoz egész táblákkal vetettek. Termesztették továbbá a különböző főzelékféléket is.40 A nyolc évvel később kiadott Fényes-féle munka már nemcsak a termeszt- mények sokféleségét, hanem a megyei statisztikai bizottmány által összeírott terméseredményeket is közli. Ebből fogalmat alkothatunk a termelés arányairól. 1864-ben 776000 mérő búza termett a megyében, amelyből 110 000 mérő került eladásra. Rozs 515 000 mérő termett, ebből azonban 74 000 mérő hiány mutatkozott. A megye lakosai még mindig a rozskenyeret fogyasztották zömmel, őszi és tavaszi árpából több mint 240 000 mérő volt a termés és 7000 mérő volt a felesleg. Tavaszi és őszi repce 8000 mérő volt, ebből 7000 mérő került eladásra. 354000 mérő zab termett ebben az évben, amelyből 37000 mérő került a piacra. 63000 mérő volt a hajdina-termés, melyből 11000 mérőt adtak el. Az 583000 mérő kukoricából mindössze 115 000 mérőt, és a 425 000 mérő burgonyából 16000 mérőt dobtak piacra. A takarmánynövényekből (lóher, bükköny, mohar) 152000 mérőnél több termett, de erre mind szükség volt, nem adtak el belőle semmit. 347 000 mérő répa termett még a megyében, amelyből mindössze 2800 mérő felesleg mutatkozott. - Érdemes megemlítenünk, hogy ebben az évben Gaál Alajos birtokán gyapottal is próbálkozott.50 18
