A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A szántóföldi gazdálkodás tehát sokszínűvé vált és a gabonafajták termesztésében a búza vezetett. A hajdan mindent uraló rozstáblákat búzatáblák váltották fel, ami nemcsak arra mutat, hogy a talaj javítás alkalmassá tette e területet a búzatermesztésre, hanem arra is, hogy a szántóföldi gazdálkodás az árutermelés és a piac igényeihez alkalmazkodott. 1872-ben Keleti Károly mezőgazdasági statisztikája Somogy területén a szántóföldek 26,1%-át jelzi búzával, 0,5%-át kétszeressel és 17,4%-át rozzsal bevetettnek. A kenyértermékek vetési arányáról készített térkép szerint Somogy megyében ekkor 25-50% volt a búza, és 15-25% a rozs aránya.51 A szántóföldi gazdálkodásban tehát a gabonaféléké a döntő szó, ebből lesz a pénz, ezt termelik eladásra. 1859-ben egy gazdasági szakember arról írt So- mogyból, hogy a kapásnövények közül a cékla „becses növény” e vidéken, de a kukorica és a burgonya nem fizeti meg a munkát.52 Ez idő tájt általában a 20 kepés keresztből 10 számított magyar holdanként jó termésnek és mivel x-i kereszt másfél mérő magot adott, így átlag holdanként 15 mérő búza és rozs termés volt a jó termés mértéke.53 Fényes Elek számítása szerint 1864-ben egy magyar hold szántóföld tiszta jövedelme 3 forint volt a megyében.54 A szántóföldi gazdálkodás mellett Somogybán változatlanul nagy súlya van a rétnek. Az 1865-70. évi, táblázatunkban közölt adatokban a rét mennyiségébe a kerteket is beleszámították és így feltűnő, hogy a rét aránya mennyire változatlan az egész korszak folyamán, bár - némely forrás arra enged következtetni -, az állatok számában az 50-es évek elején visszaesés mutatkozott, amint erre utóbb még visszatérünk. A megye legjobb rétjei a Kapos, a Sió és az Almás völgyében voltak. A széna és sarjú termés évente általában 1,5 millió mázsa volt. Fényes Elek számítása szerint 1 hold rét tiszta jövedelme 5 forintra volt tehető. A gazdaságok azonban már az 50-es években is rendszerint széna és általában takarmányhiány- nyal küzdöttek és ezért volt olyan fontos a legelő. Légióként az ugarlegelő szüksége akadályozta meg a nyomásos rendszerről a váltó gazdaságra való áttérést, amelyet pedig a szakemberek állandóan sürgettek. 1861-ben pl. Fekete Lajos: Reflexiók Somogyból című cikkében arról írt, hogy azokban a parasztgazdaságokban, ahol a tagosítás és a legelő elkülönözés már megtörtént, még mindig külön vannak szakítva az őszi, a tavaszi és az ugar calcatúrák és külön a közösen használni szokott legelők. . .. „egyebeken kívül ezért is még nem egy köny- nyen jő be a váltógazdasági rendszer kora, az eldaraboltság, a mezei rendőrségi törvények hiánya, illetve azoknak hiányos végrehajtása, a közös ugarlegelő mind megannyi akadályai a váltóilag történendő gazdálkodáshatásnak.”55 A takarmányhiány oly nagy volt a megyében, hogy néha, még a „nádló réteket” is legeltették, bár ez nagyon sovány takarmányt adott. Utóbb, a szarvas- marha járvány kitörésekor éppen e nedves részeken kezdődött először az állatok tömeges elhullása. - Fényes Elek számítása szerint a megye területén a nádasok holdanként 1 forint tiszta jövedelmet hajtottak. Vadászatról, halászatról csak közvetett forrásokból értesülünk. A vadászat ekkor már nagyúri passzió volt, az erdők értékes vadállományát erdei személyzet védte. Fényes Elek munkájában egy 300 holdas vadaskertről tesz említést Lábodon, ahol gróf Széchenyi Pál birtokán őzek és dámvadak tenyésztek.56 19
