A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
az anyakönyvi vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy ezek a századforduló táján Német-, Cseh- és Morvaországból vándoroltak ide, ahol ekkor már nagy múltja volt az üveggyártásnak.36 Feltételezhető, hogy a somogyi manufaktúrákban kezdetben külföldről hozták a vállalkozók a szakmunkásokat, bár ennek megállapításához, további, elsősorban anyakönyvi kutatások szükségesek. E problémakörhöz tartozik a megye társadalmának nemzetiségi, illetve anyanyelvi megoszlását áttekintő vizsgálat is. Közismert tény, hogy Somogy megyében - elsősorban Tolna és Baranya megyékből történt áttelepülésekkel, de közvetlenül Németországból történt betelepítéssel is - jelentékeny számú német telepes érkezett a XVIII. század 30-as éveitől kezdődően még az 1800-as évek második felében is! E betelepüléseket elsősorban a földesurak szorgalmazzák, rendszerint kimondottan azzal a céllal, hogy dohánykertészeteket, ügyes iparosokat, vagy egyszerűen a majorsági birtok számára szorgalmas tartalékmunkásokat szerezzenek. Ugyanez volt egyébként a cél a török után betelepülni kezdő hor- vát, szerb, vend és egyéb nemzetiségűekkel is. Az 1850-es évekből származó munkák közül számszerűen Csorba foglalkozik először a meg)'e lakóinak nemzetiségi összetételével, az 1852. évi, a „nemesek és a köznép” kormány által történt összeiratásának adatai alapján. E szerint Somogy 226950 lakója közül 187211 volt magyar anyanyelvű (82,5%), 18735 német (8,3%), 12 722 horvát, tót, szerb, vend, sokac, stb. (5,6%) és 8282 (3,6%) cigány, zsidó és egyéb.37 Fényes 1851-ben kelt geográfiai szótárának és Csorba munkájának településekre lebontott adatai szerint 21 tiszta magyar mezőváros, 2 magyar és német, 3 tiszta német, 4 magyar és horvát mezőváros és 2 magyar, német, sokac lakosú mezőváros volt ekkor a megyében. A falvak közül 213 volt tiszta magyar anyanyelvű, 5 vegyesen magyar és német, 15 tiszta német, 12 horvát és 15 vegyesen magyar és horvát, illetve sokac falu. A horvátok elsősorban a Dráva mellett éltek, a németek a homokos talajú részeken (dohánytermelők) és a Zselicségben alkottak nagyobb telepeket. Mindkét forrásmunka szerint több falu az elmagya- rosodás útján volt.38 Összefoglalva tehát a megye társadalmáról alkotható képünket, megállapíthatjuk, hogy a társadalmi munkamegosztás már a dualizmus elejére - bár még meglehetősen kezdetlegesen - de előrehaladt. 1870-ben a népszámlálás eredményei szerint 139321 fő mezőgazdaságban aktíve vagy passzíve (földbirtokosként) foglalkoztatottakkal szemben az ipar területén 6560 önálló és 6311 hivatalnok és munkás, tehát összesen 12 871 fő dolgozott. A kereskedelem területén 1891 főt tartottak nyilván. Az összes népesség 1870-ben 143 996 férfi és 145 559 nő volt Somogybán, vagyis összesen 289 555 fő.39 A fentiek szerint tehát ebből 1540S3 fő dolgozott, akiknek 91%-át foglalkoztatta a mezőgazdaság, 8%-át az ipar és i%-át a kereskedelem. A társadalmi munkamegosztás tehát még egy erősen agrárjellegű népességet mutat, amelyen belül igen előrehaladt az elproletarizálódás folyamata. Ha most egy mondatban akarnók jellemezni megyénkben az 1860-as évek közepéig kialakult társadalmi képet, akkor azt kell mondanunk, hogy Lenin zseniális meglátása a robotgazdálkodásról a tőkésgazdálkodásra való átmenet törvényszerűségeinek pontos menete kísérhető nyomon itt is.40 - S törvényszerűen következik ebből az a kép, ami a dualizmus korának elejére megyénk területén kibontakozott: a termelők körében elproletarizálódási folyamat, a termelőeszköz D
