A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

egy részének kicsúszása a dolgozók kezéből, továbbá egy differenciálódási fo­lyamat. S ha mindezek után arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ennek a feltűnő nagy­méretű proletarizálódásnak mi volt az oka, akkor az előbb elmondottakon kívül csak egy fontos mozzanatra hívjuk fel a figyelmet: az úrbéri perek egy része még 1860-ban, sőt 1870-ben is folyt! A fellebbezések, a per újrafelvételek óriási ősz- szegeket emésztettek fel, a paraszti „juss” megszerzését nemcsak vérrel és verej­tékkel, hanem munkával és pénzzel is meg kellett fizetni. Meg kell azonban azt is vizsgálnunk, hogy az így kialakult társadalmi vi­szonyok vajon konkréten milyen gazdasági viszonyokat takarnak, mire épültek? Mivel a megye lakosságának többsége mezőgazdaságból élt, ezért döntő kérdés azt megvizsgálni, hogy miként oszlott meg ekkor a termőterület, mi tar­totta el a megye népességét. Az 1850-es évek töredékesen megmaradt gazdasági beszámolói egyes ura­dalmak fejlődése mellett a paraszti gazdaságok elmaradottságáról adtak hírt. Somogybán 1853-ban még a háromnyomásos rendszer dívott ott is, ahol a földek tagosítása megtörtént. A földdarabok „szanaszét fekvése”, a sertésjárás és a köz- legelők miatt a váltógazdálkodásra való áttérésre nem lehetett gondolni, mert a szántóföldek 1/3-át a parasztnak ugaron kellett tartania. Ellenkező esetben állandóan őriznie kellett volna földjét, hogy munkája gyümölcsét élvezhesse. Tá­rolási lehetőségei is roppant rosszak voltak: a betakarított gabonát általában udvarukba hordták a parasztok nyomtatás végett és ezért - ha tűzvész támadt - teljesen koldussá vált a gazda.41 A nemesi uradalmak egy része bérletbe került és ez a bérleti gazdálkodás a maga tőke beruházó, de egyben földkiuzsorázó módszereivel is éppen a hat­vanas évekre teremte meg keserű gyümölcsét. Ha a függelékként közölt I. A. sz. táblázatunkra tekintünk, meg kell álla­pítanunk, hogy 1849 és 1870 között a megye területének jelentős százaléka ter­méketlen területből termő területté változott. Ez nagyrészt a mocsárlecsapolási és vízelvezetési munkálatoknak volt köszönhető. A termőföld művelési ágak sze­rinti megoszlásában azonban kimutatásunk szerint nem volt lényeges változás. A számok ez esetben mégis megcsalni látszanak minket. A század végén meg­jelent gazdasági munkákban ugyanis mindenütt megjegyzik, hogy az uradalmak a mocsarak lecsapolásán kívül erdőirtással igyekeztek termőterületeiket növelni és ezzel a kedvező gabonakonjunktúra előnyeit kihasználva, a kalászosok ter­mesztését fokozni. Miként lehetséges, hogy ez, a bejelentések nyomán készült statisztikában nem jelentkezett? Igen valószínű, hogy a kiirtott erdők mennyiségét nem jelentették be, minthogy az erdőként nyilvántartott területek után lényegesen alacsonyabb volt a kivetett adó összege. A milleneumra készült megyei leírás megemlékezik arról, hogy Somogybán az erdők „teméntelen szőnyegzetük össze-vissza szaggatva, szabdalva, átlyug- gatva, földjük szántófölddé alakítva, csak árnyékaik a réginek.” Majd alább írja: „sok szép erdő helyét meglepte az azelőtt ismeretlen gyalogfenyő;, a kiirtott helyeken itt-ott kerekre puffadva a föld: avatatlan ember könnyen kunhalmok­nak nézné, holott nem egyebek kilúgozott hamudomboknál, mert ezeknek az er­dőknek egyedüli ipara a hamuzsír, s legfeljebb a szénégetés volt” ... A régi töl­gyeket felváltotta az akác és a fenyves.42 Alapjába véve tehát az erdő megma­16 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom