A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
pedig az is leolvasható a táblázatból, hogy 1900-ban tíznél több munkást, segédet 44, 1920-bán pedig 73 üzem foglalkoztatott. Az elmondottakból két megállapítást tehetünk. Az egyik oldalon tehát az ipar szakaszosan történő, fokozatos fejlődését látjuk - emelkedik az ipari népesség részaránya, az ipar primer szektora abszolúte is fejlettebb, fejlődése is dinamikusabb, és végezetül határozottan felfedezhetjük a tőke koncentrálódását jelző munkaerő koncentrációt is. A folyamat másik oldalát - a fentiekkel ellentétesen — az alábbi táblázat jelzi: Az önálló vállalkozók és alkalmazottak száma 1870 1900 1920 Önálló vállalkozók száma 100% 116% 142,8 % Alkalmazottak száma 100% 109% 162,2 % ÖSSZESEN: 13 985 15 782 21 222 Önálló vállalkozók száma 7 543 (53,9%) 8 756 (55,4%) 10 773 (50,7%) Alkalmazottak száma 6 442 (46,1%) 7 026 (44,60 /„) 10 449 (49,3%) ÖSSZESEN: 100% 112.8% 151.7% A táblázatból leolvasható, hogy 1900-ig az alkalmazotti létszám nőtt dinamikusabban, 1900-tól pedig az önálló vállakozóké, tehát a kisárutermelés veszi- át a dinamikus növekedés szerepét a megyében. Míg tehát 1870 és 1900 között az önálló vállalkozók száma 9%-kal nőtt, az alkalmazottaké 16%-kal. 1920-ra viszont az önálló vállalkozók száma 53%-kal, az alkalmazottaké pedig csak 33%-kal emelkedett. így az ipari munkásság viszonylagos aránya tehát csökkent, ennek megfelelően társadalmi jelentősége sem változhatott előnyösen. * * * Mint láthattuk, azokon az ipartelepekkel rendelkező gócokon, ahol ezidő- tájt számottevő gyár és pénzintézet működött, s nyomukban különféle egyletek és társulatok — főképpen Szigetvárott, Barcson -és Kaposvárott — a fellendülő kapitalizáció kezdetben elért sikerei után, 1873-ban, már egy, egyre szélesebb mederben kibontakozó válsággal kellett szembenézni. E válság nyomában Dél- Dunántúlon, így Dél-Somogyban is jelentős munkáselbocsátásokra került a sor, amelynek hullámai az országos lapok hasábjait is elérték. De az ipartörvény - az 1874. évi 25. te. által kitűzött céloknak megfelelő főszolgabírói jelentések is — a megye közigazgatásának, közgazdaságának és közművelődésének a helyzetét tükrözve - csaknem egyhangúan tették szóvá - a hanyatlás és az elszegényedés folyamatát, amely különösképp a kisiparosoknál és a kisbirtokosoknál „félelmes mérvben mutatkozik”. A 7 év óta tartó rossz termés, a börzekrach és a gazdasági válság s a pénztelenség oka — mint jelentették - „az irtózatos kamatú kölcsönökben keresendő”. Az uzsorakölcsönök után az eladósodás olyan mértékű volt, hogy a kaposi járásban 60-120%-os kamatot szedtek. A marcali járásban pedig 30-200%-os kamatot kellett fizetni, s Kaposvárott sem volt ritka a 60-500 percentes kamat. Így a 200-300 Ft-ra rugó adósság pár év alatt elnyelte a parasztok telkiállományát, velük együtt az ipa157
