A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
ros osztály is elszegényedett s sanyarú -helyzetében „csakis a biztosabb kelen- dőségű mezei munkákkal volt képes a kenyerét megkeresni.”49 A céhek átalakulása is nehézségekbe ütközött, az új ipartörvény is kedvezőtlen hatással volt a kisiparosokra, végül is kiszolgáltatták őket a kontároknak és a tőkepénzeseknek. Mindezeken kívül súlyos kereseti adóknak vetették alá az iparosokat, aminek következtében iparüzlet nyitások is elég ritkán fordultak elő a megyében, telepengedélyeket pedig - 1875-ben - még Kaposvárott sem kértek. A céhek után alakult 40 (közülük 24 vegyes) ipartársulat ellen is - a kezdetben - ellenszenv mutatkozott az iparosok soraiban. A jelentések sommázataként megállapítható, hogy nemcsak az ipar volt pangásban, hanem a társadalom minden osztálya hanyatlott, és ez a hanyatlás - ahogy a nagyatádi főszolgabíró megfogalmazta - „rövid idő alatt megteremti a proletariátust.”50 A közművelődés egyleti kereteiben - amelyekre még néhány évvel ennek előtte nagy várakozással tekintettek - egyre fogy a belépők száma, az általános műveltség is hanyatlik. Csupán a segélyegyletek végeztek hasznos gazdasági tevékenységet, kiváltképpen a kisbirtokosok és a kisiparosok soraiban. A munkásmozgalom előtörténetének korszaka (1850-1869) után a második nagyobb korszakot (1870-1890) a szocialista munkásmozgalom kialakulásának és fejlődésének korszakát két évtizedre bonthatjuk. Az elsőben (1870-1876) — az Általános Munkásegylet alapítása és a „hűtlenségi per” után - a szétzilált, sorait újraszervező mozgalom újból tető alá akarta hozni egyleteit, ezt azonban már legálisan nem engedélyezték a számára. A párttá szerveződés gátját vidéken mindenkor a vármegye feudál-kapitalista osztályuralmának hatalmi apparátusa jelentette, ez kívánta az egyesületi keretek között nyersen és durván megfojtani a mozgalmat - a karhatalmi (rendőrségi) és a közigazgatási apparátus hatványozott s egymásra halmozott akciói által -, amelyek nemcsak az egyesülési és a gyülekezési jogot korlátozták törvénytelenül, de a szocialisták személy szerinti zaklatásától, üldözésétől, proskribálásától, perbefogásától és bebörtönzésétől sem riadtak vissza. E periódusra estek az első sztrájkok időpontjai is a megyében. Ahogy megalakult - mint fentebb is mondottuk - a Kaposvári Általános Munkásegylet — tevékenysége következtében - a helyi sajtó csakhamar közölhette az első kaposvári munkássztrájkok híreit is. Mindezek a társadalomban kétségtelenül meglévő gyújtó- és robbanóanyag felgyülemlésére tartalmaztak már egyértelmű utalásokat. A munkásegyletekkel párhuzamban építette ki e korszakban kereteit a beteg- és rokkantpénztár is. A kormány még 1869-ben engedélyezte az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár életrehívását. Az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár kezdetben a Pest-Budai Munkásképző Egylethez tartozott. Amikor azonban a fővárosi rendőrség - 1870. decemberében - az egyletet feloszlatta az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár - 1871. febr. 5-én — önálló egyletté alakult, amely az egész országra kiterjesztvén működését: 1884-ben már 26644 taggal rendelkezett, ekkor már 81 gyár csatlakozott hozzá, míg élőhelyeinek száma 35 volt. (Az indulás első esztendejében: 1870-ben mindössze 250 volt a tagok száma, s a pénztárhoz csatlakozó gyáraké pedig csak 3.) A pénztárnál fejtette ki tevékenységét Kürschner ]akab könyvelőként, a korszak munkásmozgalmának egyik vezéralakja, aki 1852-ben született megyénkben: Mosdóson. Már 1873-ban a betegpénztár tisztviselője volt, majd a 158
