A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
tott korábbi paragrafusoknak, amelyek már az új szabályzatból egészen, vagy részben ki is maradtak. (A belügyminisztérium különösképp az alapszabály-tervezet első változatából a 2. § B/i., B/3., B/8. pontjait, továbbá a 3. §-t, a 10. § 10. pontját, s végül a 25. §-t, a 29. §-t, a 31. §-t és a 32. §-t tette a bírálat és a kifogás tárgyává.)44^3 Összevetve a két alapszabály-tervezetet megállapíthatjuk, hogy az új alapszabályból már hiányoztak a reálszakmákra és a nyelvek tanítására, a tudományos előadásokra, a rokkantak és az egyleti tagok özvegyei és árvái részére történő pénztárak alapítására, a szorult helyzetbe jutott egyleti tagokat segélyező kölcsönpénztárak alapítására, továbbá az egyleti tagok fogyasztó és takarékegyesület alapítására vonatkozó jogai és lehetőségei. Az új alapszabály-tervezet a „fiókegyletek” helyett már „mellékegyletekről” beszélt, az egyleti tagság korhatárát 19-ről 16-ra szállította le, az egyleti tanács létszámát a 20 egyleti tanácsnokról 16-ra, az új egyleti tanácstagok választását pedig a korábbi 1 évről 1/2 évre csökkentette. Az új alapszabály-tervezet a korábbi 10. §-ának a 10—11. pontját is elhagyta, amelyek az egyletek gyarapodására és terjesztésére és a munkásegyleti ügynökök és képviselők kinevezésére és kiküldetésére vonatkoztak. Mindezek ellenére az új alapszabály-tervezetet a belügyminisztérium az elsőnél jóval „élesebbnek, merevebbnek s ridegebbnek” tartotta, amelyet alapos mikrovizsgálatnak vetett alá. Az alapszabály elutasításának a legfőbb érvét az képezte, hogy a munkásság „anyagi érdekeinek az előmozdítása érdekében” soha ne használhassa a munka tömeges beszüntetését eszközül, jóllehet a sztrájkjogot sem az eredeti, sem pedig a módosított alapszabály expressis verbis nem tartalmazta. A belügyminisztérium látszólagos iparpártoló (a magyar ipar kezdetleges állapotának a védése) és családvédő (a munkakerülés iszákosságra csábít és a családi boldogságot feldúlja) elvei mögött valójában a sztrájkoktól való ama jogos félelem húzódott meg, amely „a gyakran békés szellemi munkásokat is néha az erőszak minden nemei alkalmazása által munkájok tömeges elhagyására” s . . . „nem ritkán a köznyugalom veszélyeztetésével problematicus terveik” megvalósításának a megkísérlésére izgatják. A kifogásokat az alábbiakban fogalmazta meg a belügyi kormányzat: 1. Megengedhetetlen a munkások anyagi érdekeinek a megóvása és bővítése a sztrájk által, különösképp a magyar ipar jelenlegi s kezdetleges állapotában. 2. Tilos a forradalomra izgató időszaki folyóiratoknak és nyomtatványoknak a forgalmazása és külföldről való becsempészése. 3. Nem kívánatos a munkások politikai és polgári jogainak a növelése. 4. A segélyegyletek nem lehetnek sztrájkkasszák. 5. Nem kívánatos, hogy a munkásegyletek „szocialistikus és a communisticus államfelforgató eszmék korlátlan otthonai” legyenek.44/13 Mindezeken kívül mit tartott volna a „legveszedelmesebb” precedensnek - a Kaposvári Munkásegylet alapszabályának a jóváhagyásánál - a belügyminiszter? Az alapszabály két legveszélyesebb jogosítványát: 1. az asszociációt kifelé és 2. az affiliációt befelé. Vagyis: a testvéries „közlekedés” (kapcsolat) kiépítését a külföldön lévő munkásegyletekkel s azok tagjaival; továbbá annak tilalmazását, hogy az egyletek soha ne lehessenek mellékegyletek által is (amihez elegendő volt 5 tag) alapíthatók. Az 1871. évi júniusi letartóztatások után a közigazgatási hatóságok igyekeztek a munksáegyletek működését lehetetlenné tenni. Miután Somogy megye alispánja, a Kaposvári Általános Munkásegylet alapszabály-tervezetét megerősítés 152
