A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

E vidéki munkásegyleti szervező munka ügye korántsem volt jelentéktelen a rendőrség számára. Érthetetlen lett volna különben, miért faggatta a rendőrség a vidéki szervező munkáról oly kitartóan és részletesen a letartóztatottakat, köztük Holländert is, a kaposvári munkásegylet alapításának a körülményeiről/'1 De ugyanígy izgatta a rendőrséget a nagykanizsai, a pécsi, a szigetvári fiókegyleti szervezkedések ügye is, mivel a szervezkedések gyors folyamatában a munkás- mozgalomnak a mezőgazdasági proletariátussal való mielőbbi találkozásától aggódott a leginkább.

Ekkorra ugyanis már megjelent az 1869. november 16-án közzétett, a mezőgazdasági proletárokhoz szóló hét pontos kiáltvány, a kollektív földtulajdon előkészítésének a programja, amelynek utolsó pontja az uradalmakban dolgozó „birtoktalanokat” arra ösztönözte, hogy a napi bérükön kívül az évi tiszta hoza- dékból is sajátítsák ki részesedésüket és készüljenek „demokratikus, szövetkezeti alapon” a mezőgazdasági üzemek új vezetésére. Noha e forradalmi részletekben is bővelkedő kiáltványnak, - amely nem a magyarországi szocialista mozgalomnak volt a terméke, hanem az Internacionálé genfi központi szekciójának az alkotása - teljes szövege nem jelent meg a hazai szocialista sajtóban, csak Szvo- boda Lajos cikke utalt a kiáltvány 7 pontjára, hangsúlyozva a vidéki munkás- egyletek igen fontos, bár korántsem elégséges szervezeti kereteinek a jelentőségét.

E „hűtlenségi per”: a kiegyezés utáni első koncepciós per után amelynek az emlékét még idézni is csak négy évtized, múltán lehetett: 1911-ben, a világháború előestéjén, amikor is Bokányi Dezső, a per vádlottjainak életútját idéző ünnepi szónoklatában az alábbiakat mondta: „Történelmünkben nem találkozunk nagy úttörőkkel, azonban nagy közkatonákkal igen. A magyarországi szocializmus története ezeknek a közkatonáknak a története.”43

A munkásegyletek újra rendezni kezdték soraikat, az egyleti munkának Kaposvárott ezúttal is a szabómunkások voltak a motorjai. Az első eszmélet után, 1873. jún. 27-én, Bárány Gusztáv polgármester továbbította a „Noel Ede s érdektársainak, mint a Kaposvári Munkásegylet tagjainak” a kérvényét: a Kaposvári Munkás és Betegsegélyző Egylet alapszabályaival az alispánon keresztül a belügyminiszterhez.

Végül is, a belügyi aktákban a mindig „munkáspörré” bagatellizált procedúra miatt, a Kaposvári Általános Munkásegylet alapszabálytervezetének a jóváhagyását - a Pesti Általános Munkásegylet alapszabályaival csaknem szó szerinti egyezése miatt - 1873. januárig újra függőben hagyták, mivel a belügyminisztérium kénytelen volt beismerni, hogy mindazt, amit a fővárosi munkások elkövettek, azokra - a kormány által láttamozott alapszabályok alapján — fel is voltak hatalmazva. Lényegében a belügyminisztérium a Kaposvári Munkásegylet esetében sem akart precedenst teremteni az első alapszabály jóváhagyásával.

Amikor azonban „a munkáspör” kimenetele - ahogy az iratok között elfekvő belügyi pro domo is megállapította - a munkásokat „előbbi működésük újbóli megkezdésére felbátorítván” . . . „hihetőleg ezen újabbi mozgalom behatása alatt látták a kaposvári munkások célszerűnek”, hogy új alapszabály-tervezetet hozzanak létre és mutassanak be jóváhagyásra.44

Az új alapszabály már csak 32 paragrafusból állott, a régi 37 paragrafus helyett. Mindez nemcsak a rövidítő tömörítésnek volt a következménye, hanem - főképp - azoknak a belügyminisztérium által is kifogásolt és elhagyandónak tar-