A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

Pesti Általános Munkásegylet irányában folyamatban lévő bírósági tárgyalásoktól lévén feltételezve.”36 Az ügyiratok „elfektetése” még december 12-én is rögzítést nyert. Amikor a megye alispánja még „pártoló véleménnyel” terjesztette fel a ka­posvári egylet alapszabály-tervezetét, akkor még nem vetette előre árnyékát a „hűtlenségi per”, az első nagy hazai munkásper, amelynek összesített időtartama, ha 2 év és 9 hónap elmúltával felmentő ítélettel is zárult, mindazonáltal súlyos torlaszként vetette hátra a hazai munkásmozgalmak fejlődését.37 Bár e törvény­telen „bűnper” kezdetén: az 1871-es letartóztatások után a kormány az alapsza­bályokkal rendelkező, a hatóságilag már engedélyezett munkásegyleteket nem oszlatta fel, csupán csak az újonnan alakulókat fosztotta meg a legális működés minden lehetőségeitől. Ekkor még előtte voltunk a berlini 1872-es titkos kor­mányközi megállapodásnak is, amelynek maga Tisza Kálmán bizonyulván a leg- intranzigensebb végrehajtójának, minden munkásszervezkedés legfőbb gátlójának díszelegve a szerepében, tűzzel-vassal égette az egységes munkáspárt megalakítá­sára törekvő szándékokat és akaratokat. A „hűtlenségi perben” való részvétel miatt: Holländer Jakabot is vád alá helyezték. A letartóztatott vádlottak második csoportjába sorolta Kozma Sándor főügyész Ihrlinger Antallal, Politzer Zsigmonddal, Szvoboda Lajossal, Essl And­rással, Szopkó Jánossal, Führer Árminnal és Rauch Györggyel együtt, mint olya­nokkal, akik ugyan nem voltak az Internacionálé tagjai, de tevékenyen közremű­ködtek a szocialista elvek terjesztésében és a Nemzetközi Munkásszövetség kül­földi tagjaival történő levelezésben.38 Az 1871. aug. 6-án történt kihallgatása al­kalmából készült jegyzőkönyvből értesülhetünk arról, hogy a 26 éves női-szabó- segéd - emlékezete szerint - 1870. július 7-én a helyi szabóegylet alapszabályai­nak a megalkotására és egy munkás betegsegélyező egylet ideiglenes megalapozá­sa céljából Kaposváron tartózkodott. E szervezet elnökeként csupán csak két hó­napig tevékenykedett a megyeszékhelyen, ahonnét szolgabírói kiutatsításra Pest­re tért vissza. Utána másvalaki jött Kaposvárra Németországból, - nevét nem tudta -, aki a betegsegélyező egyletből munkásegyletet szervezett. 1870 október­novemberében újból Kaposváron tartózkodott, ahonnét néhány mesterember fel­jelentésére újból követelték a szakmájába való visszatérését a szolgabírótól. De­cemberben már vissza is tért Budapestre. A kihallgatási jegyzőkönyvben még azt is bevallotta, hogy az Allgemeine Arbeiter Zeitunghoz Külföldi Viktor közvetí­tésével jutott hozzá, s az újságnak Kaposvárról levelezői is voltak. Ilyen volt az Egylet titkára: Wellisch Náthán is. A lapból 6 magyar és 6 német nyelvű pél­dány járt a városba.39 Holländer később: a „hűtlenségi per” tárgyalásának ötödik napján (1872. ápr. 27-én) említést tett arról, hogy a szegény munkások segélyezése és egy beteg­pénztár alapítása céljából munkásegyletet alapított Kaposvárott Lasalle irány­elveinek a szellemében, amelynek szinte mindenese: elnöke és titkára volt egy személyben.39/3 A bíróság előtt elmondta még a városból történt kiutasításának a körülmé­nyeit is, tagadva azonban a kitoloncoltatást, csupán Lajpczig Jónás központi fő­szolgabíró felszólítását említvén, aki arra kérte, hogy „vonuljon vissza” - lehető­leg — a szakmájához. Ö azonban továbbra is ott maradt a városban, ahova később is, visszatért. Innen írott leveleiből - bár proletárként - mindig szociáldemok­ratának vallotta magát.40 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom