A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
égetéshez felhasznált lisztes anyag mennyisége és 168000-re nőtt csupán a gyümölcs és borhulladék, amiből azután több mint 30 000 akó pálinka és szesz készült. A jelentés szerint Somogybán gróf Széchenyi Dénesnek állott Kálmáncsán egy kb. 16000 akó nyersanyagot feldolgozó szeszgyára, Kremser Jakabnak Né- metladon 19-29000 akó, Sina bárónak Simongáton 3-12000 akó, Münz Illésnek Lábodon 10-11 000, Zichy István grófnak Mágocson 6-7000, Zichy Antal grófnak Pusztaszálláson 7-3000, Hirschmann és Deutschnak Nagyberkiben (1862-ben 2000 akó), Kund Vincének Fajszon 7-13000, Hunyady János grófnak Marót pusztán 10-16000, Mayerhofer Salamonnak Homok pusztán 14000 akó nyersanyagot feldolgozó szeszgyára. Megszűnt viszont 1860-ban Beck Sándor Agaréven működő szeszgyára. A soproni kerületben összesen 81 szeszgyár, illetve üzem. volt, amiből az 1860-as évekre 14 szüntette be üzletét. A somogyi 11 üzembő! i szűnt meg. A selyemtenyésztés terén csupán gubóbeváltás volt Somogybán (1196 font) s a „fonalak és szövedékek” alaptermékét, a gyapjút termelték néhány nagyobb uradalomban. Ugyanez volt a helyzet a kender és a len termesztése terén azzal a különbséggel, hogy 1155 önálló takácson kívül igen sokan, mint mellékfoglalkozást, űzték ezt a mesterséget. A szalma- és nádfonást említi még a jelentés,, amelyet mint „gazdászati mellékfoglalatosságot” „csekély mértékben” a Balaton partján űznek. Az építőiparban Somogy területén 90 szakmunkást (építőmestert, kőművest, ácsot, cserepest, szobafestőt, mázolót és üvegest) tartottak nyilván, ami a dunántúli megyékben dolgozóknak több mint io11j)-a volt. Kereskedelme Somogynak ekkor jóformán nem volt. A jelentés szerint: „Kaposvár forgalma Kanizsa által lett elfoglalva”.32 1865-re már némiképp változott a helyzet. Fényes Elek ez évben megjelent munkájában a megye területén működő 6 gőzmalomról tudósít, továbbá 10 szeszgyár, 8 serfőző gyár, 2 olajgyár, 1 hamuzsír-főző „intézet” és 1 üveggyár (Né- metlukafán) működéséről ad hírt. Dolgozott ezek mellett Kaposváron egy megyei nyomda is.33 Nehéz problémát jelent ekkor a megyében dolgozó iparosok és ezen belül a gyárjellegű üzemekben alkalmazott bérmunkások számának megállapítása. Csorba munkájában megállapította, hogy Somogy megyében igen sok a mesterember, akik főként a mezővárosokban, Nagyatádon, Csurgón, Marcaliban, Kaposváron és Szigetváron éltek és dolgoztak.34 Az iparosok számát a soproni kamara jelentése nem közölte megyei bontásban, és így Fényes adataira vagyunk, utalva, aki szerint 1865-ben 3926 iparos mester dolgozott Somogybán. Többségük (824) takács volt, de kerékgyártó, kovács, szabó, szűr-szabó, fazekas, bognár, késcsináló és vászonnemű festő is tömegesen dolgozott a megyében, sőt Ta- bon vásznat és bőrt „gyártottak” is.35 Az iparosok számánál is nehezebb problémát jelent annak megállapítása, hogy az iparral foglalkozó lakosságon belül mennyi lehetett ezidőben a bérmunkások száma és főként milyen volt szociális összetételük. Egy analízis áll rendelkezésünkre, de ez is 1807-1810 közötti időből. Eszerint Szent Lukán az üveggyárban 15 mesterember látta el az üvegkészítés teendőit, akik mellett 16 napszámos, 4 kocsis és 13 szekeres béres segédkezett. Az előbbiek teljesítménybért, az utóbbiak napszámbért és ellátást kaptak. A mesterek neve kivétel nélkül német, és 14
