A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

A demokrata körök kezdeti sikerei csakhamar beavatkozásra késztették a belügyminisztériumot. Már április 8-án megérkezett a megyéhez a belügyminiszter leirata a budapesti „demokrata körök” betiltásáról, felhíván egyszersmind a megyét, hogy a területén netán már megalakult körök működését azonnal tiltsa be. A megye május 4-i nagybizottmánya ugyan - miheztartás végett - kiadta a rendeletet mindkét alispánnak, fő- és alszolgabíráinak annak a hangsúlyozásával, hogy az alakuló egyleteket, ha azok törvényeinkkel és alkotmányunkkal nem ellenkeznek - „alakulásukban, felügyeleti jogánál fogva akadályozni nem fogja.”1*

Az 1869. április 20-ára összehívott új országgyűlés választási eseményeinek a sodrában világosan látható volt, hogy a kiegyezés korántsem jelentett békét az egyes társadalmi osztályok között, mivel a kibontakozó kapitalista viszonyok újabbnál-újabb, és élesebb ellentmondásokat hoztak a felszínre. Így, egyik oldalon a vagyonosabb rétegek fényűzését és egyre gyorsabb gazdagodását, a másik oldalon pedig a tömegek nagy részének fokozódó elszegényedését. Ez tükröződött a korabeli sajtó hasábjairól is, amely az 1869. évi képviselőválasztásokról tudósítva így fogalmazott a megyében is: a néptömeg „csak egy Istent ismer, és egy Kossuthot, ezenkívül csak legelő- és szántóföldosztást,”19

Az 1869. március 3-i nagygyűlés 180. számú határozata pedig arról árulkodik, hogy milyen gyorsan ütöttek vissza a 48 által meg nem oldott, az 1850-1867 között pedig a parasztság ellenére „megoldott” agrárproblémák, amelyek így kapitalista-kori agrártörténetünk legsúlyosabb örökségeként maradtak vissza megoldatlanul. Ezért kellett a megyének rendkívüli bizottmányi nagygyűlésen foglalkoznia a választási küzdelmekben egyre élesebben jelentkező „communisticus” és földosztó paraszti törekvésekkel, amelyeket a főispáni előterjesztésnek is be kellett ismernie: „Az újabbi időben felmerült választási mozgalmak alatt nyilvános fenyegetések, sőt tettleges bántalmazások esetei fordulván elő a vármegyében annyira, hogy a választó polgárok egyrésze megfélemlíttetvén, a törvények által megengedett választási jogával élésben gátoltatik, félreértett és félremagyarázott beszédek következtében, a tulajdon szentségét megtámadó és a társadalmi életben soha nem teljesülhető vágyak forognak a nép nyelvén.”

A megyei nagybizottmány „megütközéssel és általános rosszallással” fogadta az aggasztó főispáni bejelentést, és határozatával „szigorú felelősség terhe alatt” utasította a fő- és alszolgabírákat, hogy a választópolgárok fenyegetése, elrémíté- se, vagy éppen tettleges bántalmazása és a tulajdon elleni izgatások eseteiben a vizsgálatot szigorúan, részrehajlatlanul s azonnal eszközöljék - s amennyiben saját hatáskörükön túl esnék, a bűnnek megbüntetése végett az illetőket törvényszék elibe állítsák, ezen kívül mulaszthatatlan kötelességükké teszi, hogy a községekben személyesen megjelenvén a köznépet felvilágosítsák s megnyugtassák, a communistikus törekvések elérhetetlensége, azoknak a társadalmi renddel összeférhetetlensége felől.”20

A rendkívül kiélezett választási harcokra és a súlyos társadalmi ellentétekre utal a május 3-i bizottmányi nagygyűlés ama határozata is, amely a megyei tisztviselőknek feltétel nélküli támogatását rendelte el Rajner Pál, Bars megyei főispánnak - a későbbi belügyminiszternek —, akit az uralkodó azért nevezett ki Somogy és Baranya királyi biztosává, hogy a megromlott „személyi és vagyonbiztonságot” helyreállítsa, a nép között terjesztett izgatásokat megfékezze, s minden társadalmi felforgatásra irányuló törekvésnek erős kézzel gátat vessen.21