A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

A megyei törvényszék által elítélt rabok száma 168, a cs. kir. törvényszék által elítélteké pedig 59 volt. A még el nem ítélt megyei törvényszéki és cs. kir. törvényszéki rabok száma 186 volt.

E táblázat a társadalom elnyomott osztályaihoz tartozó földműveseknek, a pásztoroknak, a zselléreknek és a napszámosoknak kiáltóan nagy számára hívja fel a figyelmünket. Csorba József megyei főorvos adatai szerint 1850. okt. 14.- 1854. nov. 30-a között 2110 rab (egy esztendei - hallatlanul magas - középarányos: 527 fő) volt a megyében, felülmúlva többszörösen a hajdani vérhatalommal rendelkező uradalmak tömlöceiben raboskodók számát, ami a közállapotoknak nagyfokú romlását bizonyította. Ez láthatólag a hatvanas esztendőkre sem változott kedvezőbbre.9

A paraszti elégedetlenséget a nép között folyó forradalmi agitáció is állandóan fokozta. Ismeretlen emisszáriusok, „hörcsökös izgatok” keresték fel a falvakat - ilyennek jutott tudomására a kaposvári csendőrszakasz i860, okt. 21-én Gadányban - akik kitartásra buzdították a község lakosságát, Kossuth és Garibaldi közeli hazatérésének a reményével vigasztalva őket.

Az értelmiség radikálisabb politikai és kulturális tevékenysége is elősegítette az önkényuralmi rendszer gyengítését. A szabadságharc leverése után még a tanuló ifjúság is - ahol tehette - fokozta a megyében a rendszer- és a császárellenes hangulatot. Ezért írta felelősségre vonóan Augusz Antal, a tolnai kerület cs. kir. főispánja, a megye főnökéhez, hogy a „tanodákba féktelenség szivárgott be” - célozva a kaposvári gimnazisták tudatos politikai akcióira, amikor is, 1850. máj. 9-10-én tüntetésszámba menő köhögéssel akadályozták meg a nagytemplomban a császárért imát mondó lelkészt funkciója teljesítésében.10

De jelentős nemzeti tüntetésszámba menő ünnepségek zajlottak le az 1859-es és az 1860-as esztendőkben is az országban. (Kazinczy születésének centenáriuma, Széchenyi temetése, Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobrának leleplezése, Berzsenyi síroszlopának felavatása Niklán stb.), amelyeken nemcsak a nemesipolgári rétegek, az értelmiségiek vettek részt, hanem a városi és a falusi néptömegek is. Az ünnepségek a magyar nyelv és az irodalom, a nemzeti kultúra védelmét és ápolását is szolgálva, jelentős és messzehangzó kulturális és politikai demonstrációkká váltak az abszolutizmus törvénytelenségei ellen.11

A helytartótanácsnak már a színielőadások fokozottabb ellenőrzésére is fel kellett a főispánok figyelmét hívni, mivel „a jelenlegi válságos körülmények között kór jelképpen oly színmüvek tűntek fel. . . amelyek... a kormány közegei ellen gyűlöletet szítanak és a múltat elferdítve vagy kárhozatos tüneményeiben igazolni törekedve a megindult politikai szenvedélyek árját még magasabbra korbácsolni iparkodnak.” A határozott hangú utasítás azoknak a színműveknek a bemutatását, amelyek kedvező színben tüntették fel a forradalmi eseményeket, amelyek sértették az uralkodóház iránti hűséget, amelyek fenyegették az osztálybékét s serkentették a politikai türelmetlenséget, - minden erővel megakadályo- zandónak tartotta.12

Az egyre romló köz- és vagyonbiztonság helyzetére való tekintettel, miután ,,a közbátorság egynémely vakmerő és veszedelmes rablócsapat által e megyében nagymértékben fenyegetve lévén” - a főispán korábbi álláspontjától eltérően - igénybe vette a nagybajomi, a marcali és a nagyatádi cs. és kir. katonai állomásparancsnokságok közreműködését is, miután hatásos üldözésükre a megyei fegyveres erők elégtelennek bizonyultak. 96 katonára volt szüksége összesen a me143