A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
történő vidéki manipulációk megfékezését szorgalmazta. A nép - még sok helyütt- a forradalmi magyar kormány bankjegyeit, a Kossuth-bankókat használta fizetés gyanánt. Különösképpen vidéken - szólt a rigorózus figyelmeztetés - „a felforgató párt emberei különféle fondorlatok felhasználása által azon vannak, hogy az osztrák papírpénz értéktelenítésével a Kossuth-jegyeknek érvényt szerezzenek”, miután azokért a köznép háromszor vagy négyszer annyi osztrák-papírpénzt is adott.3 A főispánoknak az is kötelességükké tétetett, hogy a császári jelvények ellen elkövetett botrányos kihágásokat - a kincstári és a katonai épületekről a címeres jelvényeket ugyanis tilos volt eltávolítani - akadályozzák meg, ha kell, fegyveres erők igénybevétele árán is4 és figyeljenek az országot széltében-hosszában beutazó ügynökök munkájára is, akik a magyar katonaságot sok helyütt „eskütörésre csábították”.5 A megyeszerte - de országosan is - terjedő adómegtagadási és katonaállítás- elleni mozgalmak, amelyek során ötven Somogy-, Fejér- és Zala megyei községben, a parasztok a mértéktelenül felcsigázott adók megtagadására készültek - kétségbeesett - bizalmas jelentésekre késztették a pánikba eső császári hivatalnokokat.6 A közbiztonság is egyre bizonytalanabbá válván, a megye főnöke még i860, augusztus 31-én azt jelentette a helytartóságnak, hogy a megyében a betyárok igen elszaporodtak. A szegényparaszti elégedetlenségnek szinte a betyárvilág utolsó fellobbanása és feltámadása volt a társadalmi vetülete hazánkban. A betyárt- rejtő somogysági erdő rengetegét számtalan csendőr, katona és pénzügyőr portyáz- ta mindhiába, mivel a betyároknak segédkezet nyújtó nép, velük összejátszva, minduntalan félrevezette a hatóságokat. A Pesti Napló még 1868-ban is úgy emlékezett meg a somogyi betyárokról, mint akiket a nép kocsin hordott egyik csárdából a másikba. A megyei bizottmányi gyűlésen Mezei Pál esperesnek már olyan indítványt kellett tennie, hogy a betyár-cimboraság gyanújába eső falvak lakosságát - olasz módra - sarcoltassa meg a megye.' A közállapotokra igen jellemző adatokat tartalmazott Somogyi János várnagy rablajstroma is ebből az időszakból, amelyet a megye főügyésze: 1861. jún. 26-án jelentett a megyei bizottmánynak: A rabok foglalkozása Létszám % Polgár, földműves 131 30,96 Zsellér, napszámos 71 16,78 Béres, szolga 34 8,03 Kanász, pásztor, gulyás, juhász, csordás, csikós 142 33,56 Vincellér 1 0,23 Tanító 2 0,47 Kereskedő, korcsmáros, haszonbérlő 7 1,65 Takács, esztergályos, kovács, mészáros, ács 10 2,36 Erdős, csősz 2 0,47 Katona, pandúr 13 3,07 Csavargó, rab, koldus, cigány 10 2,36 Összesen 423 99,948
