A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
I. A MUNKÁSMOZGALOM ELŐTÖRTÉNETÉNEK KORSZAKA (1850-1869) A feudális maradványokkal terhelt dualizmus volt a történelmi kerete a Magyarországon oly megkésett kapitalizmusnak, amely - köztudottan - jelentősen befolyásolta hazánk gazdasági, társadalmi és politikai viszonyait. A feudalizmus korszakának a lezárásaként a megye társadalmáról és gazdasági életéről szólva - állapította meg Fényes Elek - a kézművesség korántsem volt oly virágzó, mint a mezőgazdaság. Csupán Szigetvárott található egy jeles cukorgyár, Kálmáncsán egy 2000 akót termelő szeszgyár, kiemelkedve a megye pálinkaházai és szaporodó szeszgyárai sorából. Üveghuta füstölgött Szentmihály- fán és Lukafán - ez utóbbin még Szvetkovics bérlő kőedény (azaz porcelán) gyára is —, Szilban egy szivargyár, a megyeszékhelyen pedig egy részvénytársaság posztógyára: a megyei rabok munkaerejére támaszkodva, (amelynek 1847-ben 600 rőf posztó volt a termelése) s amely már 1854-ben meg is szüntette a tevékenységét, sőt - utódja - a gonddal készült Eszterházy-kalló is - „több eszközeivel, fonó- és szövőszékeivel együtt” csakhamar a pusztulás szélére jutott.1 Még 1854-ből is ezt az állapotot rögzítette az a rendőrségi jelentés, amely - miközben szóvátette, hogy a közbiztonsági helyzet: különösképp Zalában és Somogybán rossz - megállapította, hogy a soproni kerületben - megyénk is idetartozott - a kereskedés - a terménykereskedelmen kívül - jelentéktelen, „iparról nem is lehet beszélni.lla Ilyen iparral lépte át a megye a kapitalizmus küszöbét kb. félezer kézművessel. E kis létszámú kisiparos réteg a szabadságharc leverése utáni abszolutizmus idején - a hazai munkásmozgalmak előtörténetének a korszakában - lépett a szerveszkedés első útjára a megyében is. Igaza volt Ambrózy Lajos bárónak, a soproni helytartósági osztályvezetőnek, amikor is 1858. ápr. 3-án jelentette a kormányzóságnak, hogy míg a volt nemesség még mindig fél a forradalomtól, az alsóbb néposztályok pedig fogékonyak a szocialista, a kommunista tanok iránt, amelyek manapság egyedül számíthatnak a siker kilátására? A forradalom és a kiegyezés közti időszakban a „drámai csúcspontot” az 1860-1861-es esztendők eseményei képezték. Ekkorra a fenyegető külpolitikai nehézségek mellett már a belsők sem voltak elhanyagolhatók, különösképp a pénzügyi helyzet egyre fokozódó romlása segítette elő és mélyítette el a poltikai válságot. A pénzügyi helyzet romlására következtehetünk a főispánokhoz i860, dec. 11-én intézett tárnokmesteri figyelmeztetésből is, amely a Kossuth-pénzekkel 141
