Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 1. A felvásárló kereskedelem
gazdagodni és gyors karriert csinálni. A fő I d’bi rto kosdkat az ősi ség törvénye mégiscsak védettebbé tette, kevésbé voltak kiszolgáltatottak. A kereskedelem — a XVIII. század második felétől - a szokásoktól eltérő új szemléletet és magatartást igényelt a kereskedőktől és a földbirtokosoktól egyaránt. Az uradalmakat a hagyományos módon nem lehetett már rentábilisan irányítani. A nemzetgazdaságban és az uradalmakban a kereskedelem terv- szerűséget és racionális gazdálkodást igényelt. E tekintetben a kereskedők lépéselőnyben voltak, az elavult konzervatív gondolkodásmód már eleve hiányzott belőlük. Jövedelmeiket nem ingatlanokba fektették, hanem a kereskedelembe, amely a profitot sokszorosan megnövelte. A szakemberek egyre több uradalomban végeztek jövedelmezőségi számításokat, amely kétségkívül a korszerűbb gazdálkodás irányába hatott. Noha a kereskedelem jellegéből adódóan a vevő és az eladó között konfliktusok is adódtak, általánosságban mégis az érdekközösség volt a jellemző. Kezdetben a kevésbé tőkeerős kereskedők egyik pénzforrása — hitel tekintetében — az uradalmak voltak, később azonban egyre inkább a földbirtokosok vettek fel hitelt a módosabb kereskedőktől.186 A kereskedelem minden tekintetben rugalmas, a változó igényekhez gyorsan alkalmazkodó uradalmi tiszteket igényelt, akik felismerték az infláció, a devalváció nehézségeit, de a lehetőségekkel is tisztában voltak, alkalmazkodni tudtak a termények változó áraihoz, a korszerűbb technológiához és az állattenyésztésben a fajtaváltáshoz. összességében megállapíthatjuk, hogy a kereskedelemben az eladó szerepét betöltő uradalmaknak is pontos és megbízható információikra volt szükségük. E tekintetben a felvásárló kereskedők azonban kedvezőbb helyzetben voltaik — mozgékonyságuk révéin jobban tudták követni mind a bel-, mind pedig a külföldi változó értékesítési viszonydkat. Egyetértünk azzal a korabeli megállapítással, miszerint „nemcsak gyapjú, hanem úgyszólván minden termékek eladásában, a zsidók és a tőzsérek által való nyomatása és sanyargatása . . ."187 terheli az eladót. Az 1830jas éveiktől Somogybán és országosan 'is egyre gyakrabban és hangosabban követelték az uradalmak, s a jobbágygazdaságok érdekvédelmének a megszervezését. Gazdasági egyesülések jöttek létre, folyóiratok és lapok jelenték meg a kereskedelem támogatása érdekében. A megyében 1835-ben megalakult a Lótenyésztő Társaság, egy évvel később — 1836-ban — a Birkatenyésztő Társaság, majd 1846-ban a megyei Gazdasági Fiókegylet. Jóllehet elsősorban az állattenyésztésben a fajtaváltást, a növénytermesztésben a korszerű vetésforgó bevezetését sürgették, egyre inkább előtérbe került e társaságok érdekvédelmi funkciója is, amely a kereskedelem fejlődésével volt összefüggésben. Tudományos cikkek és a kereskedelemmel kapcsolatos értekezések jelenték meg a folyóiratokban. Közölték a hirdetéseket, a vásárok helyeit, a kereslet és a kínálat várható alakulását. A megyei Gazdasági Fiókegyletnek a létszáma 1846-ban megközelítette a háromszáz főt és bár tagjai zömmel földbirtokosok voltak, a telkes jobbágygazdák közül hetvenhaton kérték felvételüket az egyletbe.188 Az egylet tevékeny szerepet vállalt mind az állattenyésztés, mind pedig a növénytermesztés korszerű ismereteinek a terjesztésében. Felvilágosító munkáját azonban nemcsak a közép- és nagybirtdkokra terjesztette ki, hanem 94
