Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 2. Árendások
a jobbágygazdaságokra is. Olyan gazdasági rendszert kívánt kiépíteni, „mely gyakorlatilag életbe léptetve, jövedelmezőbb eredményével, jobbágyainkat az általok eddig gyakorlott gazdálkodási módnak czélszerűtlensé- géről meggyőzvén, őket a régi megszokottnak elhagyása, s ezen újabbnak gyakorlatba vételére bírnák".189 Az egylet programjában rendkívül progresz- szív gondolatokat vetett fel. Támogatta a szabad földtulajdon és az örak- váltság eszméjét, a tized és a robot mielőbbi eltörlését sürgette, rámutatott a nyomásos gazdálkodás és az ugarolási rendszer veszélyére. Ugyancsak meggyőzően érvelt a trágya használatának az előnyeire és egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés kölcsönhatását figyelembe kell venni. Az előbbrelépést azonban csak felkészültebb emberekkel lehet végrehajtani, ezért sürgeti a vasárnapi iskolák bevezetését, valamint a szakkönyvek elterjesztését a nép körében is. Tulajdonképpen ebben a korszakban jött létre Magyarországon a közgazdaságtudomány, amelynek olyan ismert képviselői voltak, mint Tessedik Sámuel, Berzeviczy Gergely, Fényes Elek stb.190 A megyében e tekintetben Nagyváthy János és Berzsenyi Dániel munkássága érdemel említést. Ez idő tájt a somogyi arisztokrácia prominens képviselői közül többen már ezerkötetes könyvtárakkal rendelkeztek, de a középbintakosbk is többszáz könyvet vásároltak. A kastélyok és a kúriák házikönyvtáraiban a francia, a német és a latin szerzők művei mellett a korabeli magyar írók, költők és szakírók alkotásai is megtalálhatóak voltak. így többek között Széchenyi Istvántól a „Hitel”, Balázsházy János: „Háztartás és mezei gazdaság tudománya", valamint „A juhtenyésztésről” írt munkája, de az uradalmaikban Csondor János: ,,Gazdaságbéli számadó és számvevő tiszt utasítások” című kötetét is ismerték és haszonnal forgatták.191 2. Árendások Jóllehet az uradalmak jövedelmezőségét nagymértékben növelte volna, ha — a közvetítő kereskedelem kiiktatásával - az értékesítést alkalmazottaival végezteti, ennek azonban hiányoztak mind a tárgyi, mind pedig a személyi feltételei. Az uradalmak áthidaló megoldásként az árendába adást választották. A tulajdonukban levő kocsmákat, vendéglőket, csárdákat, mészárszékeiket, boltokat, sorházakat és a malmokat, többnyire vállalkozó szellemű zsidó bérlőknek adták bérbe. Az uradalmak bérleti szerződéseket azonban nemcsak személyekkel, hanem a falvak közbirtokosainak a közösségével is kötöttek. Rendszerint földeket, szőlőket, legelőket béreltek, de az erdőhasználatra kötött bérleti szerződések sem voltak ritkák, így biztosították állataik részére a makkoltatást, illetőleg a hamuzsír égetésének a jogát. A szerződésekben követelményként szerepelt a bérleményeik szakszerű kezelése és gondozása, ellenkező esetben az uradalom a szerződést megszüntethette. Többnyire azokat a kisbir- tokokat adták ki árendába, amelyek — a tulajdonosok halálával — a gyámok felügyelete alá kerültek, mivel a kiskorú örökösök a birtokok vezetésére még képtelenek voltak. Igaz, hogy a birtokokból származó jövedelem ezáltal csökkent, de az örökösöknek ez legalább egyfajta anyagi biztonságot nyújtott.19^ (4. sz. melléklet.) 95
