Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 1. A felvásárló kereskedelem
reményében. A szigetvári posta- és ikereskedelmi út mentén levő községek — Péterhida, Görgeteg, Heresznye, Hosszúfalu - lalkosai a fuvarozással tetemes haszonra tettek szert.1'6 De a megye belső területein is jövedelmező foglalkozássá vált a fuvarozás, Csorba József Somogy vármegye ismertetése c. munkájában még az alábbi helységeiket említette:177 Juta, Hetes, Aszaló, Magyaregres, Jád, Fájsz, Bize, Marcali, Szomajom, Kisbajom, Szabás, Szülök, Csokonya, Lad, Bőszémfa, Andocs, Nágocs, Karód. Egy 1818. évi jelentés szerint 1808-ban 20 lábodi fuvaros Görgetegről Siófokra szállított gabonát. Egy évvel később 24 fő Babócsáról Kanizsára rozsot, Kaposvárról Kanizsára 23 szekér zabot, Berzencére 32 szekér lisztes hordót, Barcsról Pitamctsára 29 szekér zabot, Kaposvárról Kiskomáromba 20 szekér zabot szállított. Néhány évvel később Szemesről 22 szekér zabot ugyancsak a kanizsai piacra fuvaroztak. A kereskedőik és a fuvarosok között gyakoriak lehettek a konfliktusok, a késedelmes szállítás, illetőleg a lopások miatt. 1832-ben a megye javaslatot tett arra, hogy nem elég ,,a rest szekeressel a drágább vitelbért megfizettetni, hanem fizesse meg az eladás miatt következett kárt is”.178 A pesti kereskedők 1844-ben értesítették a megyéket, „hogy a tapasztalt számos kijátszások és gyakori károsodásunk következtében csalk olyan fuvarosokra bizand- juk szállítandó áruinkat, akik az 1840. 20. te... rendelete értelmében illető hatóságoktól nyert könyvecskéket melyben becsületes életmódjuk és az, hogy lovaikkal és szekérrel bírnak bizonyíttassélk”.1'0 Az uradalmaik a gabona egy részét karácsonyig értékesítették, másik részét pedig Pünkösdkor adták el, végül a vetés után a maradékot is a felvásárló kereskedőik rendelkezésére bocsátották. A kereskedelem általánosságban alkalmazkodott a növényi vegetációhoz, illetőleg az állattenyésztéshez. Sok esetben a felvásárló kereskedőik — hizlalás céljából — továbbra is az uradalomban tartották a megvásárolt állatokat. Az uradalom haszna ez esetben növekedett, mivel bérleti díjat kapott az istállókért, de jelentős jövedelemre tett szert az állatok takarmányozása révén is. A felvásárlók is elégedettek voltak, mivel az állatokat a legjobb kondícióban és számukra előnyös időpontban értékesítették. A kereskedők és az uradalmak harmonikus együttműködése az érdekek egyeztetése által történt. A peres iratok tanúsága szerint azonban az érdek- ellentétek is gyakran a felszínre kerülteik. A kereskedelem jellegéből adódóan és a váltakozó üzleti vállalkozások eredményeitől függően az alperesek és a felperesek soraiban mind a (kereskedőket, mind pedig az uradalmakat egyaránt megtalálhatjuk. Az uradalmak kereskedelmi tevékenysége kétirányú volt. Egyfelől az eladó szerepét vállalva értékesítették állataikat a felvásárló kereskedők révén, másfelől maguk is vevők voltaik, a jobbágyoktól az állatokat olcsón felvásárolták, majd megfelelő haszonnal továbbadták. A felvásárló álla'Jkeres- kedelem fő haszonélvezői az uradalmaik voltak, de a szükséges forgótőkéhez a jobbágygazdaságok is állataik értékesítése révén jutottak. Azok az uradalmak, amelyek elegendő takarmánnyal rendelkeztek — a téli időszakra —, nemcsak az eladó, hanem a vevő szerepét is betöltötték. A takarmányhiány- nyal küszködő jobbágygazdáktól, zsellérektől olcsón megvásárolták a szar91
