Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 1. A felvásárló kereskedelem
III. AZ URADALMAK KERESKEDELME J. A felvásárló kereskedelem A XVIII. század második felétől az uradalmaik mi/nd tevékenyebben vettek részt a hazai és a külföldi kereskedelemben. „így a Kelet- és Nyugat- Európa között kialakuló nemzetközi munkamegosztás keretében a nemesség és bizonyos paraszti rétegek helyzete kedvezőbbé vált.175 Mivel a termények alacsony árait gyakran kifogásolták, ezért jövedelmezőségük növelése érdekében a nyers termények mellett félkész- és késztermékeket is vittek a piacra. A gabonát marhahizlalásra, pálinkaégetésre, sörfőzésre és keményítő készítésére is felhasználták. A tejből vajat, túrót és sajtot készítettek. De gyakran előfordult az is, hogy az élőállat helyett inkább a húst értékesítették. A kereskedelem spontán jellege megszűnt, az uradalmi tisztek - a keresletet és a kínálatot egyeztetve — tervszerűbb gazdálkodást folytattak. A mind jobban kiépülő uradalmi adminisztráció is ezt a célt szolgálta. A piaci viszonyokat figyelemmel kellett követniök, nemcsak a környéken, szinte egész Dunántúlon, de a külkereskedelem lehetőségeivel is tisztában kellett lenniök. Az uradalmak — e tekintetben - az információszerzés gazdag eszköztárával rendelkeztek. A felvásárló kisebb-nagyobb kereskedőket nemcsak akkor fogadták jóindulattal, amikor azok vásároltak, hanem akkor is, amikor csak átutazóban voltak és kereskedelmi kapcsolatdk nem jöttek létre. Szállást és ellátást részükre ilyen esetekben is biztosítottak, mivel az uradalmi tisztek nagyon jól tudták, hogy ezek a találkozások és beszélgetések hasznosítható információkkal szolgálhatnak. Az uradalmak gyakran egymástól távoleső birtokainak a vezetése összehangoltabbá vált, de a szomszédos uradalmak közötti információcserék is rendszeresek voltak. A szerződéseket az uradalmi kormányzó részére a számtartó és a kasznár együttműködve készítette el, amelyek az alku során természetesen módosulhattak. Az uradalmak vezetői általában nem tanúsítottak merev magatartást lkisebb-na- gyobb engedményekre is hajlandóak voltaik, éppen a krónikus pénzhiány következtében. A szerződésekből megismerhetjük a legkeresettebb terményeket és árukat. Az uradalmak contractusai e tekintetben rendkívül színes képet mutatnak. Kereskedtek gabonával, gubaccsal, dohánnyal, mézzel, viasszal, malomkővel, deszkával, léccel, bőrökkel, fazsindellyel, haimuzsírral, állatokkal, vajjal, sajttal, borral, gyümölccsel stb. De a cserekereskedelem hagyományainak a továbbélését is nyomon követhetjük még a XIX. század első felében is. Tinókat adtak ökrökért és göbölyökért cserébe, deszkákért és különböző vasszerszámokért pedig bort, gyümölcsöt és zöldségféléket. A szerződésben feltüntették a vásárló és az eladó nevét, a megvásárolt terményt, annak mennyiségét, meghatározták az előleget, illetőleg a végső törlesztés időpontját. A szállítás idejét is megjelölték, rendszerint a kereskedőknek kellett gondoskodtok a fuvarosokról. A két példányban készült szerződést végezetül mindkét fél aláírta. Az árutermelés gyors és meghízható szállítást igényelt. Az uradalmak szomszédságában és a kereskedelmi útvonalak mentén a jobbágy-gazdák közül mind többen vállalták a fuvarozás nehézségeit a várható jövedelem 90
