Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
II. Vásárok - 1. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai
11. VÁSÁROK 1. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai A vásárok hagyományai az Árpád-korba vezethetők vissza. A középkori vásárok rekonstruálása azonban nehézségekbe ütközik, mivel a vásári privilégiumokat tartalmazó oklevelek — különösen Somogybán — nagyrészt elpusztultak, vagy pedig elkallódtak. Reiszig Ede e tekintetben csak szórványadatokat közölt.97 Takáts Sándor szerint a vásárok a hódoltság korában a maguk folyamatában is kimutathatóak.98 E tekintetben csupán Somogy megyére vonatkozóan tesszük meg észrevételeinket, mivel a rendelkezésünkre álló összeírások, amelyek közvetlenül a török kiűzése után készültek, nem igazolják Takáts Sándor sok tekintetben logikus és optimista érvelését. Az 1695-ben készült kaposvári kamarai kerület összeírásában 73 településről kapunk részletes összeírást. Az 1720. évi országos összeírás - a megyére vonatkozóan 211 települést vett számba.99 E települések gazdasági és népesedési viszonyai lehangoló képet mutatnak. A megyében elpusztult falvak száma, valamint a lakosság nagymérvű csökkenése meggyőzőén bizonyítja a török uralom regresszív hatását.100 Somogy megye a török hódoltság peremvidékéhez tartozott, a békekötések sem hoztak ide tartós nyugalmat, a lesvetések, a portyázások állandó harci készültséget igényeltek.101 így már érthető, hogy ,, . . . a somogyi falvaknak csaknem háromnegyed része lakatlan volt a felszabadító háború éveiben”.102 A majd másfélszázados török uralom a hajdan virágzó városok fejlődését is visszavetette, közülük több elpusztult és pusztává vált.103 A megmaradt lakosság a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodott, de életvitele minden tekintetben rosszabbodott. A termelés azonban nem állt meg, a jobbágyok dolgoztak, mivel a töröknek súlyos adókat kellett fizetniük. A termények és az áruk értékesítését, azonban megnehezítette, hogy ezekben a zűrzavaros évtizedekben a városok tekintetében is visszaesés mutatkozott. Csupán néhány szórványadattal tudjuk igazolni a vásárok létét. Törökkop- pány 1556. évi első török adóösszeírásából kitűnik, hogy a település vásár és piac helypénze évenként 300 akcse volt. 1 Néhány évvel később, 1562-ben a koppányi szandzsák defter© szerint Karta település lakói vásár- és épületadó címén 500 akcset, Aszaló falu az országos vásár és kisebb vásáradóként 1000 akcset, Kőrös(hegy) lakói pedig a kis vásár és az országos vásár után évi 500 akcset fizetett.10-’ A létbizonytalanság, az állandó zavargások, a török és a magyar katonák pusztításai azonban a vásárok rendszeres létét, az utak biztonságát és a kereskedelem folyamatosságát aligha tették lehetővé. A XVIII. század gazdasági fejlődés egyik mutatója a vásárok tartása, amelyek térben és időben is jelzik a kereskedelem fejlődését. Somogy megyében 21 település kapott vásári szabadó Imát.106 Közülük a megye két legjelentősebb mezővárosa, Szigetvár és Kaposvár az elsők között, az előbbi 1700- bam, az utóbbi pedig 1703-ban. A fenti mezővárosokban az országos vásárok mellett már hetivásárokat is tartottak. A vásártartási jogot a király, illetve a 50
