Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

II. Vásárok - 1. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai

Helytartótanács adta mind a mezővárosoknak, mind pedig az uradalmaknak.

A vásártartási jog megszerzése egy-egy település részére korántsem jelentett könnyű feladatot. A kérelmeket a Helytartótanács csak abban az esetben hagyta jóvá, ha a szomszédos uradalmak és a mezővárosok, amelyek már privilégiumokkal rendelkeztek, nem tiltakoztak ellene. Általános követelményként szabták meg, hogy a vásártartási joggal rendelkező helységeknek legalább két mérföld távolságra kellett lennie egymástól. Ez a későbbiekben az uradalmak és a fejlődő mezővárosok között súrlódásokhoz vezetett, mivel a nagy befolyással rendelkező nagybirtokosok, korábban vásári privilégiumot szervezve, nem voltak érdekeltek abban, hogy a mezővárosok is vásárokat tartsanak.

Az alábbiakban Kutas mezőváros 1805. évi vásártartási privilégiumát részletesen ismertetjük:l(,/ ,,Mi II. Ferenc Isten kegyelméből örökös római választott császár, Ausztria örökös császárja Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Slavonia, Lodoméria és Jeruzsálem apostoli királya, Ausztria főhercege, Lotharingia, Velence és Salzburg hercege, Erdély nagyfejedelme, Steirr, Karinthia, Krajna, Alsó és Felső Szilézia hercege, Habsburg és Tirol grófja stb. adjuk emlékezetül jelen oklevelünkkel mindenkinek, akiket illet, hogy mi egyrészt Nemes Adamovich Anna néhai Boronkay György özvegyének Felségünk elé terjesztetet alázatos kérésére, másrészt Somogy vármegyében levő Kutas birtok javára és hasznára, valamint egyéb szomszédos helyek gondozása miatt úgy gondoltuk, hogy a kérelmező özvegynek és örököseinek és utódainak királyi hatalmunk teljességéből és különös kegyességünkből kifolyólag kegyesen bele kellett egyeznünk abba és jóindulattal meg kellett engednünk azt, hogy mostantól következő örök időkre Kutas mezőváros elnevezésnek örvendjen, ilyen gyanánt szerepeljen és kifejezetten annak címezzük és hogy ugyanabban az általunk mezővárossá emelt Kutas helységben évenként való négy vásárt, vagy évenként való 4 szabad vásárpiacot, még pedig az első április ötödikén, a másodikat június 30-án, a harmadikat július hó 31-én, és végiül a negyediket szeptember hó 6-án ugyanazon szabadságokkal, jogokkal és előjogokkal, amelyekkel más szabad királyi városaink, mezővárosaink és falvak szabad vásárait, vagy évenként való szabad vásárpiacait tartják — az előbb említett Kutas mezővárosban is örökösen megtarthassák és megtartani képesek legyenek, mégis azzal a kifejezetten hozzátoldott kijelentéssel és módosítással, hogy ha az előbb jelzett június hónap 30-ik napjára kitűzött vásárnap vasárnapra esnék, nehogy a július második napjára kiváltságosán, kitűzött sárdi vásárnak kárt okozzon, a vásár időpontját június 30-ika előtti szombati napra tegyék, továbbá, ha az évek folyamán az előbb jelzett vásárok tartására kitűzött napok vasárnapra, vagy ünnepnapra esnének, abban az esetben a vásárnapokat tartsák meg ezt a napot, vagy ilyen ünnepnapot a megelőző, vagy a legközelebbi következő napon, azoniban sohasem vasárnapon, vagy ünnepnapon, sőt kijelentjük és kimondjuk, megengedjük és beleegyezünk abba ezen oklevelünk alapján, de bármely más kegyes vásárkiváltsággal ellátott szomszéd helyeken tartani szokott évenként való szabad vásárok, vagy évenként való vásárpiacok kára nélkül. Amiért is titeket kereskedőket, kalmárokat, utasokat és bárki más vásári embereket összesen és egyenként ezen okleve51