Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 9. Ellentét a megye és a földbirtokosok között
hek’1.88 Márpedig a megye által javasolt útvonal megvalósítása esetében Fájsz, P.-Kovácsi, Libiczkozma, Osztopán, Kürtös, Sörnye községek, amelyek pedig éppen a postaútnak köszönhették felvirágzásukat, hátrányos helyzetbe kerülnének. Nem is beszélve Csömend és Boronka helységekről, amelyek jóvátehetetlen kárt szenvednének. Kocsmája az úttól távol esve a regále jövedelmet nem tudná biztosítani, de földjeik, rétjeik, valamint erdeik is tetemes károkat szenvednének. A közbirtokosság tehát a régi út meghagyását javasolta, illetve a fenti szempontok figyelembevételével némi korrekcióba beleegyezett. Amennyiben a megye nem veszi tekintetbe a közbirtokosság akaratát, az esetben határozottan kijelentették, hogy ,,a fölsőbb helyekre is folyamodni és orvoslást is keresni maguknak ezennel kinyilatkoztatni kényteleníttetünk”.88 Bátor és világos állásfoglalás volt ez a falu vezetőinek a részéről, ebben a nyilatkozatban már érződött a reformkor szelleme, a közösségi tudat erősödése, amely az egyéni szűk partikuláris érdekeket igyekezett háttérbe szorítani. A regionális tervet koordináló varasdi főpostahivatal és a megye álláspontja sem egyezett minden esetben. A varasdi főpostahivatal igazgatója 1836-ban — többek között — azt javasolta, hogy az alsó és a felső pcstautat összekötő új postautat Szigetvárról Hárságyon keresztül kellene Kaposvárra vezetni. A megye a javaslatot nem fogadta el arra hivatkozva, hogy Apátin, Ladon, Kadarkúton, Bá.rdon, Mérőn keresztül az út mentén a népes vidéken ,,igen számosak, kik használhatják a postát, holott Hárságyon keresztül az egy Festetics Lajos táblabíró úron kívül senkinek szüksége niincsen”.!!P Az ellenérvek között szerepelt még az is, hogy a megye közepén a földesurak és a kereskedők nagyobb létszámban élnek, következésképpen a kereskedelem előnyeiből többen részesedhetnek. De a hárságyi javaslat ellen szólt, hogy ezen a vidéken az agyagos talaj, főként az esős időkben, járhatatlanná tette az utakat. Ezenkívül a megye által támogatott útvonalon nyolc falu és öt népesebb puszta volt, míg a Hárságy irányában Kis Hárságyon és Antalíalun kívül nem volt lakott település, a sűrű erdő pedig veszélyeztette a biztonságot. A megye vezetői a nagy horderejű útépítési munkálatoknak távlati előnyeit felismerték a törökországi kereskedelmi út építése alkalmából. 1839. február 1-jei jelentésében Czmdrey az alábbi észrevételt tette: „Nagy az ipar miveltség és gazdasági előreléptetés e megyében, de hiába termesztünk, ha termesztményeiniket elvinni nem lehet és a kereskedést határaink közt élénkebbé nem tehetjük és így a szorgalomnak megjutalmazását és a jobb lét előmozdítását, főképp ez úttól várhatván . . ."!)1 Az 1832—36. évi országgyűlésen részletesen tárgyaltak mind az utakról, mind pedig a megépítésre kerülő vasútvonalakról. Az országos koncepcióból kitapinthatjuk, hogy a nagy útépítési munkálatokkal kettős feladatot kívántak megoldani. Mindenekelőtt az országnak minden kereskedő városát és a legtermékenyebb országrészeket a fővárossal kívánták összekötni. Ugyanakkor azt is szorgalmazták, hogy a külkereskedelem szárazföldön és az Adriaitengeren egyaránt hatékonyabb legyen. Ebbe a koncepcióba helyezhető el a megye útépítési tervezete, mivel a megyének két útvonala is jelentős szerepet kapott, az egyik a Pest, Fehérvár, Siófok, Nagykanizsa, Zágráb, Károlyvár útvonal a tengerparttal kötötte össze az országot, a másik pedig a bécsi és az ausztriai piacokat biztosította. 1790-ben mindössze 770 km hosszú ki48 . >r. V, p Ma t
