Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 6. Az útépítés technológiája

gükben emeljék azonos szintre, majd két oldalról szárító árkokká1! határolják körül. Ezt követően a munka második fázisában az altalajt a kívánt igény szerint alakítsák. Ezeket az utakat is állandóan ellenőrizni, a kisebb hibákat pedig azonnal javítani kell. Ha az utak nagyon gödrösek és egyenletlenek, az esetben az egészet szántással ki tudják egyenlíteni, eltüntethetik a gödröket és a kerékvágásokat is. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebb az utat szintezni, mint kézi munkaerővel. Szántás után következik a hengerezés, majd az utat középütt néhány szekérrel bejárják. Ha homokos talajnál végzik a munkálatokat, a szántást többnyire ősszel ajánlatos elvégezni, az agyagos talajt azonban tavasszal szántják, mivél az nyáron megülepedik, így esős időben a közlekedést nem teszi nehezebbé. Ha az agyagos utat homokkal megszórják, azt mindenféleképpen szántás előtt ajánlatos elvégezni. Ahol nagyobb vízmosások keletkeznek, ott elsősorban annak okait kell felkutatni és a vizet mieilőbb elvezetni. A hegyoldalban lévő utakon keletkeznek leggyakrabban vízmosások, ezért itt a mellékárkokat lépcsőkre és egyenes fenékre ássák és minden lépcső végére vesszőfonást tegyenek, elébe pedig füvet és gazt rakjanak, hogy később az esővíznek az iszapja azt feltöltse.

Az 1830-as évek végén Czindery László alispán az utak állapotáról több ízben is jelentést készített mind a megye, mind pedig a Helytartótanács részére. Az útépítés technológiájára vonatkozóan ezekből is részletes információkat kapunk. Többek között azt javasolta, hogy már ősszel meg kell határozni, hogy az egyes falvaknak milyen mennyiségű követ és kövecset kell biztosítani, hogy május 10-ig szakszerűen apróra törve a munkálatokat megkezdhessék. Május közepén minden járásnak 110-120 főt kell az útépítési munkálatokhoz küldeni, ha a javítandó út hossza 1100—1200 öl. Fal- vanként két-három embert folyamatosan kellett előállítani, akiket háromnégy napig, de gyakran előfordult, hogy egy hétig is igénybevettek. Kisebb falvak néha kedvezményt kaptak és egy-egy hetet pihenhettek, főképpen a mezőgazdasági munkák torlódása idején. Ezek a munkások az útbiztos felügyelete alatt dolgoztak. Aratáskor a munka rendszerint szünetelt, de augusztus elején már ismét folytatták. A vármegye vezetői arra törekedtek, hogy a terheket arányosan és igazságosan osszák el. A szigeti és a kaposi járásnak évenként 1100, a babócsai és a marcali járásnak pedig 1200 öl jutott.

A szigeti postáét azonban rendkívül hosszú volt, a 45 040 öl utat - az alispán szerint — a fenti módszerrel, és a rendelkezésre álló munkerővel 11 esztendő múlva sem lehetne befejezni. Főképpen azért sem, mert az addig épített 15 láb széles köves út keskenynek bizonyult és szükséges lenne azt legalább 21 lábra szélesíteni. Ez azonban csak távlati terv lehet, mivel a jelenlegi körülmények ezt nem teszik lehetővé. Az alispán azt javasolta, hogy az utat egyelőre 12 láb szélességre készítsék; a szigeti és a kaposi járásra 1500—1500 öl jutna, a babócsaira 1640, marcalira 820, így kilenc hónap alatt 5260 öl utat tudnának elkészíteni. Azután pedig az út 9 lábnyi szélesítését is folytatni lehetne.02

Jóllehet Czindery jelentős erőfeszítéseket tett az útviszonyok korszerűsítése érdekében, a végzett munka és az igény sohasem volt szinkronban. Erről panaszkodott Sárközy alispán is, az 1846. évi jelentésében, aki kétségkívül támaszkodhatott elődjének évtizedes tapasztalatára és eredményei30