Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 7. A reformkori útviszonyok
re, de örökölte a gondokat is.63 Felismerte, hogy csak a kemény, szilárd út lehet tartós és csak ilyen utakat érdemes építeni, különben évenként kell azokat foltozni és javítani. Különösképpen a munkaerő kérdése foglalkoztatta. Szerinte egy öl hosszú és 10 öl széles útnak felá rkolásához és a földnek elterítéséhez elég egy gyalognapszám. Középütt a két öl széles kövezéshez, az árok egy láb mélységű kiásásához és a kő lerakásához két-két gyalognapszámot vettek igénybe. Egy öl kő kb. 65 mázsa volt, ennek meg- hordásához 7 kétmarhás napszámot, megtöréséhez pedig három gyalognapszámot számítottak. Kövecsből egy kétmarhás szekér elszállított 5 köblöt, amely kilenc mázsának felelt meg. Mind a gyalog, mind pedig a szekeres napszámokat hat mérföld távolságig vehették igénybe. A főszolgabírók ügyeltek arra, hogy az útbiztosok — akiket az értelmesebb emberek közül választottak ki — mindig jelen legyenek és őrködjenek azon, hogy egyszerre túl sok embert ne mozgósítsanak, mivel azokra részint nehezebb felügyelni, de a munkafolyamatok megszervezése is körülményesebb. Minden mérföldre egy útkaparót, vagy igazítót kellett — adómentesség biztosításával — állítani, akinek feladata volt a víz leeresztése, a kerékvágások és a gödrök betömése, illetve az utak szélére neki kellett a követ és a kövecset szállítani, amelyet a javításhoz használtak fel. De a földutak is állandó felügyeletet és javítást igényeltek. A szekerek százai hordták a javításhoz szükséges homokot és agyagot. összességében megállapíthatjuk, hogy mind a megye, mind pedig a Helytartótanács jelentős erőfeszítéseket tett az utak korszerűsítése érdekében. A rendelkezésre álló eszközök, a kor technikai színvonala azonban nem volt alkalmas arra, hogy e kérdést végérvényesen megoldják. Az erőfeszítések ellenére az utak nagy részén az áruforgalmat nem lehetett növelni, és a termékek szállítását biztonságosabbá tenni. Ugyanakkor évenként szinte megismételve, a jobbágyok tömegét vették igénybe a közmunkáikhoz, mindez természetesen a mezőgazdasági munkák terhére történt. 7. A reformkori útviszonyok Az 1830-as évek jelentéseiből plasztikus képet kapunk arról, hogy a korszerű úthálózat építésénél milyen változtatásokat terveztek, de láthatjuk az évenként újratermelődő nehézségeket is. 1833-ban a Balaton melletti postaút egy szakasza öreglaktól az őszödi határig Motsi Sándor tiszteletbeli földmérő irányításával elkészült. Az új terv szerint — a továbbiakban — az utat a Balaton partjáig vezetik, ezzel kikerülik azokat a dombokat, amelyek Zamárdinál — a régi úton — a közlekedést megnehezítették. Az új útvonal a réginél 200 öllel rövidebb volt. Gondot okozott, hogy a Sió mellett lévő malmok miatt a tó vízszintje időnként az út biztonságát veszélyeztette. A terv szerint a Marcalinál megépített utat öreglak irányába némi módosítással folytatják, de ha az nem Niklán keresztül vezetne, 500 öllel rövidebb lenne.fi4 A szükséges kövecs beszerzése azonban nehézséggel járt, mivel a Drávát az árterülete miatt nehezen lehetett megközelíteni. Czindery változatlanul azt az elvet vallotta, hogy ott kell az útépítést végezni, ahol az indokolt, 31