Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 6. Az útépítés technológiája

vek éles sarkai a lovak és a marhák lábait megsebezték. Ha viszont ezeket a gödröket homokkal töltötték fel, az a nedvességet magában tartotta és a kövek lesüllyedtek. A fő gondot általában az okozta, ihogy a szekerek többnyire azonos nyomon haladtak. Czindery alispán azt javasolta, hogy az utakat kevés homokkal szórassák meg, így minden szekér az út más részét veszi majd igénybe. Elengedhetetlen követelmény, hogy az utak egyenesek legyenek, mentesek a gödröktől, amelyekben a víz megállhat. Eső után az útbiztosok minden útszakaszt ellenőrizzenek és a gödröket homokos kövecsesei töltsék fel. Az utak csak akikor lehetnek jó minőségűek, ha az aljazatuk száraz, ezért a szegélyező árkokat mindig tisztán kell tartani, biztosítva a víznek elvezetését. Szerinte a drávai kövecsből is lehetett jó utat építeni, noha az több fáradságot igényelt, ugyanis a gömbölyű kavicsokat nehezen tudták egymáshoz illeszteni. Az ilyen módszerrel készített utaknak mindkét oldalát egy öl szélességben és egy láb mélységben kiásták, agyaggal fel - töltötték, majd nem egész száraz állapotban 4,4 hüvelyk vastagságú sorozatokban keményen megsúlykolták. Ezt a munkafolyamatot azért kellett elvégezni, mert az út közepén levő kövecset ez tartotta össze. Az útszéleket még pártázó kövekkel is kirakták. A kövecseket nagyságuk szerint válogatták, vagy pedig rostálták, alulra tették a közepes nagyságúakat, erősen megsúlykolták és vékonyan éles homokkal megszórták, vagy pedig apró kövecsekkel hintették be, éppen azért, hogy a gömbölyű kövecsek hézagjait betöltsék. A középső rétegbe tették a legkisebb kövecseket, amelyek egyben a hézagok betömését is szolgálták, majd éles homokkal ezt a réteget is vékonyan beszórták, hogy a lyukakat megtöltsék, de ügyeltek arra, hogy az a kövecseket be ne borítsa. Az út alsó két rétege 8—9 hüvelyk vastagságú volt. Ekkor a kiválogatott legnagyobb kövecseket két vagy három felé törték, két hüvelyknél kisebbek azonban azok nem lehettek. Ezekkel az utat megszórták, megsúlykolták, majd felül vékony éles homokkal befedték. Igaz, hogy a kerék nyomása által a kövecs meglazulhatott, de ha az oldalakat megerősítették, akkor ezt a veszélyt el tudták hárítani. A megyebeli postautak- nak nagyobb része lekövezve ekkor még nem volt, ezért gondoskodni kellett azok járhatóságáról is. Az útépítéshez szükséges anyag azonban nem mindig állt a szakemberek rendelkezésére. iNemcsak a kő hiányzott a megye alispánja szerint ,,e megye köveccsel oly silányon vagyon megajándékozva, hogy csak nagy erőltetéssel, kis darabokat lehet — az utakból - évenként elkészíteni, a többit oly alakban kell helyeztetni, hogy a rossznál jobb legyen, és ha a rossz utat egészen el nem lehet kerülni, a rosszasága kisebb mértékben legyen és rövidebb ideig tartson".G0

Láthatóan elég szkeptikusan mérlegelte a lehetőségeket, nem voltak már illúziói, mivel sem elég pénzzel, sem pedig a szükséges munkaerővel, de még szakemberekkel sem rendelkezett. A földutakkal kapcsolatban is bőséges információkat kapunk tőle, ugyanis a megye talaját három kategóriába sorolta, tiszta agyagra, tiszta homokra, vagy pedig a kettőnek a keverékére. Az utóbbi kedvezett a leginkább az útépítésnek, a homokos talaj nyáron, és az esős őszi időkben egyaránt járhatatlanná vált. Ezért azt ajánlotta, hogy ,,ahol kővel, vagy köveccsel utat nem lehet készíteni, ezen földkeverés által a kisebb rosszat lehet megnyerni”.61 A földutak építésénél pedig az alábbi módszert javasolta; az utakat mindenekelőtt egész szélessé29