Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IX. Az élelmiszerek és a mezőgazdasági termények árviszonyai
IX. AZ ÉLELMISZEREK ÉS A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK ÁRVISZONYAI A korabeli szakemberek szerint az 1810-es évdkben a devalvációt követő pénzhiány és a rossz termésű évek az uradalmaikat és a jobbágygazdaságokat egyaránt arra kényszerítették, hogy a vásárokban és a felvásárló kereskedőiknek a szarvasmarhát mind nagyobb mennyiségben értékesítsék. Az állomány csökkenése óhatatlanul az árak emelkedésével járt. Szatmár megyében 1816-ban az ökörért 30, a tehénért 20 váltó forintot is adtaik.403 Azonban még a felemelt árak sem fedezték a szarvasmarha-tantás költségeit, ugyanis 6—8 évnek kellett eltelnie a piaci értékesítésig. De a pusztító betegségek, a sorozatos tolva j'lások sem hatottak a tenyésztőre kedvezően. így nemcsak Somogybán, hanem országosan is a kínálat csökkenése és az árak emelkedése következtében a hús megdrágult. A Moldvában vásárolt szarvasmarhákkal a hiányt nem lehetett pótolni, az országból kivitt pénz csak növelte a gondot és a feszültségét. A fenti körülmények arra késztették a tenyésztőket, hogy az ökröt és a tehenet még a hizlalás előtt értékesítsék. Ez pedig országosan tetemes veszteséget és kárt okozott. A [imitáció sem kedvezett, mivel a hús árát egységesen állapították meg és nem differenciálták azt minősége szerint. Ez pedig olyan következményekkel járt, hogy a tenyésztő nem volt érdekelt a hizlalásban. A sertésnél a limitáció már megkülönböztette a minőséget, nem is vágták azt le soványan. A limitációkat a megyék nagygyűlésén egy bizottság állapította meg, a keresletet és a kínálatot is figyelembe véve. A szarvasmarha árának gyakori változása az eladót és a vásárlót, főképpen a mészárosokat nem azonos módon érintette. A limitációt általában év elején állapították meg, majd később azttöbb- ször is módosíthatták, azonban a marhaárak hullámzásához a mészárosok kevésbé tudtak alkalmazkodni. Az esdeklő panaszlevelek áradata igazolni látszik, hogy a mészárosok anyagi helyzete és biztonsága nem volt irigylésre méltó. Elkeseredésükben több ízben is hivatkoztak arra, hogy kénytelenek lesznek mészárszékeikről lemondani, ha a 'limitálásnál jogos panaszaikat nem veszik figyelembe. Az áraikat a bizottság valamennyi élelmiszerre és kézműipari termékre megállapította és azt a megye nagygyűlésén hagyták jóvá. Ezt követően a megye a jegyzéket tájékoztatás céljából a többi törvényhatóságnak is megíküldte. E munkát gyakran megnehezítette az a tény, hogy a megyékben az árviszonyok különbözőek voltak. Illés Ferenc alispán 1812-ben e tekintetben azt javasolta, hogy legalább a dunántúli megyéknek kellene egységes árakat kialakítani.404 Az ellátás zavartalan biztosítása érdekében még azt is kötelezővé tették, hogy a contractionalis helyeken levő boltokban milyen élelmiszereket kell tartani. így lencsét, borsót, babot, árpát, kölest, hajdinát, sót, szappant stb. minden esetben biztosítani kellett.405 Rendelkezésünkre áll Fodor Simon görög kereskedő 1775. évi üzleti leltára, amelyből plasztikus képet kaphatunk a korabeli boltok választékáról, 16ó
