Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
V. Állattenyésztés és a piaci viszonyok
állapotban van, „ezen nemes megyének sok helységei, melyek hajdan és nem régiben is hasznos és sorsokhoz képest valóban szép lovaikkal díszes- kedtek, mostanában a ménlovak szüleiben egészen elaljasodván majd szükségekre megkívántaié terhek húzására is vagy alkalmatlan lovakat, vagy éppen keveset szemlélhetünk”.2* A lótenyésztés ügyét vizsgáló bizottság szerint 100 db monyast kellene vásárolni, úgy 30 db kancára jutna egy. A házi pénztárban azonban nincs meg a szükséges pénz, legfeljebb csak 35 db monyast tudnak vásárolni a szomszédos megye föl des urainak a méneseiből, darabjáért 200 ezüst forintot számítanak. A megvásárolt ménlovakat — a hágatás befejeztével — Kaposvárott a magazinom istállóiban helyezik el. Innen azokat az utaik készítésére, illetve a közhasznú munlkálatoikra igénybe vehetik. Hágatásra a járások a kancák számának megfelelően igényelhetik a monyasekat. A tervezet szerint Berkibe ötöt küldenek, ahol a zselici falvak többsége a hágatást igénybe veheti. Endrődre ugyancsak ötöt számítanak, mivel ezen a vidéken a kancáik száma jelentős. A kaposi járásban Hetes a hágatási központ, a bizottság — e helységbe — hét monyast, a szigeti járásba istvánd.iba pedig ötöt javasolt. A babócsai járásba Görgetegre hét, a marcali járásba Vésére ugyanannyi monyast szándékoztak küldeni. Végezetül elhatározták, hogy a lovak gyógyítására egy diplomás baromorvost, vagy pedig kovácsot alkalmaznak, akinek évi fizetését négyszáz ezüst forintban állapították meg, amelyet azonban még kiegészítenek 50 ezüst forint lakópénzzel és részére még 12 öl tűzifát is biztosítanak.297 A lovászlegények napi 24 krajcár fizetésben részesülnek, akiknek kötelességük a lovak ápolása és a hágatás irányítása. A fenti intézkedéssel elsősorban a jobbágygazdák lótenyésztését kívánták támogatni. A hágatás ingyenes volt, a nemeseknek azonban két ezüst forintot kellett fizetniök. Egyébként az 1777. évi hágatási rendszabályokat továbbra is alkalmazták. 1829-ben a nemesi ménes lovakról is készítettek egy felmérést, amely az alábbi képet mutatta.“1' Gr. Széchenyi Pál ménese gyótai pusztán Marczali mellett volt. Harminc anyakanca volt benne, első osztálybeli 22, másodosztálybeli 6 és harmadosztálybeli pedig 2.2,9 A ménest még 1817-ben vásárolták egy Koller nevű pinkóczi haszonbérlőtől, akinek az atyja Erdélyben szedte őket össze, különféle ménesekből. A ménesben 4 teljesvérű angol csődört használtaik a hágatáscknál, az egyiket báró Wesselényi Miklóstól vásárolták. Az egykor megvásárolt kancákból már csak kettő mairadt meg, a többi a teljes vérű angol csődörök ivadékai. A ménes lovait részint paripákként használják, illetve eladják. Gróf Batthyány Antal ménese Somodor pusztán volt elhelyezve, amely 40 db pej anyakancából állott, ebből 6 db első osztálybéli volt. A hágatásnál angol fajú saját nevelésű csődötöket használtak. A ménest 1814-ben magyar, angol és lengyel kancákból válogatták. Az uraság a ménes egy részét, a csődöröket, a kocsis lovakat és a paripákat eladja, másik részét pedig saját szolgálatára használja. Az 1840-es években telivér méneseket tenyésztettek az ádándi, a ladi, a kéthelyi, a hetesi, a marcali, a szőlősgyöröki, a böhönyei és az iharosberényi uradalomban, A jobbágygazdák pedig e tekintetben a legjobb eredményeket Attala, Pula, Aszaló, Magyaregres, Göl le és Kánya községekben érték el.300 140
