Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége

Az egyre inkább liberalizálódó Habsburg monarchia és azon belül Magyarország mind nagyobb vonzerőt gyaíkorol majd Kelet-Európábán a pogromokkal sújtott zsidó lakosságra. A kedvező gazdasági viszonycik, a zsidó emancipáció fokozatos térnyerése a megyében is éreztette a hatását. A boltosok száma majd megduplázódott, de a kereskedőiknél, a kézműveseknél még számottevőbb volt a növekedés. {14. sz. melléklet) Az összeírásban már csak elvétve találunk olyanokat, akik mások kegyelemkenyerén élnek. Természetesen a szegényék között még számottevő a bugyros kereskedő és a zsellérek száma. Hasonlóképpen tanúi lehetünk és figyelemmel kísérhetjük a zsidó értelmiségi réteg - orvosak, tanítók - kialakulását. E tekintetben jelentős akadályokat kellett leküzdeniük, mivel megelőzően zsidó vallásunkat a pesti orvosi egyetemre nem vették fel, így azok külföldön, vagy pedig Bécsben szerezték meg diplomájukat.

összességében megállapíthatjuk, hogy a megyei zsidóság gazdasági megerősödése - a vizsgált korszakban — kimutatható. A megye által készített és a Helytartótanácsnak felküldött jelentések a zsidóság szociális helyzetét teljességében azonban nem tükrözték, a kép drámaibb és söté- tebb volt mint a valóság. A fenti jelenség mögött egyrészt kitapinthatjuk a megye és a Helytartótanács érdekellentétét, ugyanis az előbbi nem volt érdekelt az állami adók növelésében. Azonban azt is látnunk kell, hogy a zsidóság tényleges szociális viszonyait a megye sem tudta felmérni. A föld- birtokosoknál, de még a jobbágyoknál is lehetett leltárt készíteni, amely megközelítően tükrözte a vagyoni állapotokat, a földbirtok és az ingatlanok értékét, a veszteség és a növekedés mértékét. A kereskedőknél - főképpen az árendásoknál és a házalóknál - ezt már kevésbé lehetett kimutatni, így joggal következtethetünk arra, hogy a panaszbeadványok ellenére náluk a tőkefelhalmozás fokozódott és a gazdasági felemelkedésük is töretlen volt.

Azt azonban a magyar progresszió minden tagja látta, hogy a zsidósággal szemben alkalmazott politikai és jogi diszkrimináció tarthatatlan, az emberi lelkiismerettel pedig összeegyeztethetetlen. Ezt tükrözi Bihar megye 1844. évi március 4-i átirata is, amelyet feltehetően valamennyi törvényhatóságnak megküldték. Ebben sürgetik a zsidóság mielőbbi emancipációját, miként írták „halandónak keservesebb sors, mint jelenleg izraelitának születni e földön, alig juthat".285 Az 1840. évi XXIX. törvény csalódást váltott ki. A zsidók a szabad királyi városokban a választási jogot ugyan megkapták, de a választás lehetőségétől továbbra is megfosztották őket. A városokban a polgári állásokban nehezebben érvényesültek „az izraelita orvosok és sebészek, kik általában a nép pallérozott osztályának számát nevelik . . . kizárattak: azon jogokból, melyek a megyékben a műveltség alantabb fokán álló nem nemesekre kiterjesztettek”.286 Bihar megye közgyűlése e véleményével nem volt egyedül, egyre többen és többször emelték fel a hangjukat a városi tanácsokban, a megyei közgyűléseken és végezetül a rendi országgyűléseken is a zsidó emancipáció érdekében.

Nyugat-Európában a kapitalizálódás a városokból indult el az ipari tőke felhalmozódása révén, Magyarországon pedig a falvakból és a mezővárosokból, a kereskedelmi tőke fokozatos térnyerése által. E folyamatban

13ő