Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 1. A megye úthálózata a XVIII. században

I. A MEGYE ÚT- ÉS KÖZLEKEDÉSI VISZONYAI

7. A megye úthálózata a XVIII. században

A középkorban a jelentősebb útvonalaik a megye középső részét, a Ka- posvölgyet, illetve a később megyeszékhellyé vált Kaposvárt nem érintették. A Pécsről kiinduló útvonal, amely Szigetvárt és Babócsát is érintette, csatlakozott a másik Dráva menti útvonalhoz, amely Eszék, Siklós, Babócsa mezővárosokon keresztül vezetett Nagykanizsa irányába. Északon a Buda —Székesfehérvár útvonal ugyancsak Kanizsa felé vezetett.*' A XVIII. század első évtizedeiben - a korabeli leírás szerint - a megyében és Dél-Dunántúlon az úthálózat az alábbiak szerint módosult:

Az útvonalak iránya Dél-Dunántúlon.7

I. Baranya megyébe

Szigettől Botyka, Nagy Peterd falun át Sz. Gál baranyai faluig, ahol a Ri- nyán híd megy át, innen ürögig, a rácok településéig és onnan Pécsig . . . 3 mérföld.

II. Tolna megyébe

Szigettől ugyanazon a Pécsre vezető úton, cnnan a Metsek hegyeken át a Pécs Váradján, Nádasdon, Hidason, Bonyhádcm, a két vendégfogadóval ellátott Tabcd nevű helyen, innen Kölesden keresztül, majd a Sión és a Sárvízen átmenve végül Simontornyáig ... 12 mérföld.

III. Veszprém megyébe

Szigettől Kaposvárra, ott a Kapos folyón átmenve Toponáron, Kasaikon, Szilyen, Lápafőn, Koppányon, Megyeren, Ságváron, Fokon keresztül és itt a Sión áthaladva Kenese veszprémi faluig ... 12 mérföld.

IV. Zala megyébe

Lakitól Marcalin, Kis Komáromon, Galambokon, Récsén át Kanizsáig ... 6 mérföld.

V. Vannak még a Balatonon keresztül hajórévek, mindkét, azaz Zala és Veszprém megyébe. A bottyáni, a fonyódi, a bogiári és a szántódi révek — amelyek földesúri tulajdonban voltak - Keszthely, Tihany mezővárosok és általában Zala megye kereskedelmi érdekeit szolgálták. A Sió folyón lévő juthi rév pedig Veszprém és Fejér megyébe gyorsította meg az áruforgalmat.

A XVIII. százaid utolsó harmadától a gazdasági viszonyok elmaradottsága egyre sürgetőbbé tette a megyei, illetve az országos utak korszerűsítését. A középkori állapotokat tükröző útviszonyok ugyanis nemcsak a kereskedelem fejlődését gátolták, hanem a gyors információszerzést sem tették lehetővé, ezen túlmenően pedig a birodalom politikai érdekét szolgáló katonai transzportok tömeges és gyors átcsoportosítását is megnehezítették. A szűk partikuláris, többnyire egyéni érdekeket szolgáló megyei úthálózat sem mennyiségében, sem pedig minőségében nem felelt meg a kor követelményeinek, gyökeres átalakítást kívánt a regionális és az országos érde9